Idén is a 298-as parcellából, az emberiség elleni bűneikért halálra ítélt  bori keretlegények sírköveitől indultunk a Vascipőkhöz.  2011-ben is onnan indulunk majd Radnóti Miklós meggyilkolásának évfordulóján. Reméljük, jövőre már nem botrányparcella lesz a 298-as, mert végre tisztességes rendezés lesz. Rajtunk nem múlik.

 

Az idei Menetről e-Vita, a fő szervező blogbejegyzése:

http://evita.nolblog.hu/archives/2010/11/10/Koszonjuk__Radnoti_Menet_2010/
Köszönjük! Radnóti Menet 2010

A Menet első állomásáról egy beszámoló:

http://tamastibi.nolblog.hu/archives/2010/11/10/Radnoti_Menet_2010_beszedem_a_298-as_parcellaban/
Radnóti Menet 2010: beszédem a 298-as parcellában

Csapody Tamás és a Budapesti Temetkezési Intézet ZRt. vezérigazgatója közötti levélváltás a rákoskeresztúri Új Köztemető 298-as parcellájával kapcsolatban felmerült kérdésekben:

 

Budapest, 2010. április 09.
Csapody Tamás levele:

 

Budapest, 2010. április 16.,
dr. Simóka Kálmánné vezérigazgató válasza:

 

Budapest, 2010. április 23.
Csapody Tamás válasza:

 

Budapest, 2010. június 3.
dr. Simóka Kálmánné válasza:

Április közepén jelent meg a Magyar Nemzet című lapban az alábbi interjú, amelyet két interjúalany, Csapody Tamás és Donáth Ferenc engedélyével, közérdekből teljes terjedelmében publikálunk alant.

 

Gyúanyag
Áldozatok vagy bűnösök? – Hogyan lehetne megoldani a 298-as parcella kérdését?
2010. április 17. 00:00

Pethõ Tibor

A Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában az ötvenhatosokkal, az ártatlanul kivégzettekkel együtt nyugvó nyilasok, háborús bűnösök ügye egyre terebélyesedő vitát vált ki, a témában cikksorozatok születtek, a helyzetet történészbizottság is vizsgálta. A parcelláról Csapody Tamás jogász-szociológussal, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének adjunktusával, Donáth Ferenc orvossal, a Nagy Imre Társaság budapesti elnökével, M. Kiss Sándor történésszel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Történeti Intézetének vezetőjével és Szakály Sándor történésszel, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, az MTA történettudományi bizottságának tagjával beszélgettünk.

 

Magyar Nemzet: Hogyan tört ki a vihar a 298-as parcella körül?

Csapody Tamás: Évek óta kutatom a bori munkaszolgálat történetét. A botrány 2007 novemberében robbant ki, amikor a bori ügyek miatt kilátogattam a 298-as parcellába. Legnagyobb megdöbbenésemre nem bakancsban és esőkabátban kellett kutakodnom a bozótban: a „nemzeti panteon” feliratú székely kapun mentem be, a neveket a díszmárvány táblán, az általam előzetesen felkutatott öt bori keretlegény sírját a díszparcella ép sírhelyein találtam meg. Ezt közzétettem; a kialakulóban lévő botrány hatására a parcellát gondozó, Boross Péter elnökölte Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság javaslatára felállt egy történészbizottság M. Kiss Sándor vezetésével, Zinner Tibor, Szakály Sándor, Rainer M. János és Horváth Miklós részvételével. Jelentésük alapján a helyzetet nem sikerült megnyugtatóan rendezni, annak ellenére, hogy tavaly év végén suttyomban a nemzeti jelképeket, így a nemzeti címert és a nemzetiszín szalagot is valakik eltávolították a háborús bűnösök egy részének sírjáról. Ráadásul a történészbizottság jelentése óta felállítottak egy új, „mementó” feliratú táblát, amely nyíltan és tudatosan történelemhamisító módon keveri össze a tényeket, egybemossa a valódi áldozatokat a háborús bűnösökkel.

Magyar Nemzet: Mi a történelemhamisítás a táblán?

Csapody Tamás: Jogfolytonosságot teremt az 1945–1956-os időszak elhunytai között, kimondva, hogy a kommunizmus áldozatai nyugszanak a 298-as parcellában. Ez pedig a népbíróság által elítélt háborús bűnösök esetében semmiképpen nem igaz. A 298-as gyakorlatilag díszparcellaként működik, ahol ünnepnapok délelőttjén a közjogi méltóságok, este pedig a gárdisták és a szélsőjobboldal koszorúz.

M. Kiss Sándor: A történészbizottság feladata kizárólag az volt, hogy ellenőrizze, jó-e a táblán lévő névsor. A jelentésünket, a konszenzus alapján megszületett szövegünket 2008. május 18-án letettük, s ezután a bizottság feloszlott.

Szakály Sándor: Azt is fontos tudni: a 298-as parcellában található, háborús bűnösséggel elítélt személyek közül nem mindenki volt valóban háborús bűnös. Jó néhány embert a Legfelsőbb Bíróság már fölmentett a vádak alól. A táblát a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jelenlétében a Szabadságharcosokért Közalapítvány állította, a táblán fölsorolt nevek között egyébként egyetlenegy olyan személy nincs, akit érvényben lévő háborús bűnösség vádjával ítéltek volna el. A tisztázatlan ügyekben érintettek ráadásul nem is szerepelnek a mementó felirat alatt.

Donáth Ferenc: Érdekes a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság hatásköre is, mert elvileg jogalkalmazó, bizonyos esetekben pedig jogalkotó állami szerv, amelyet gyakorlatilag senki sem kontrollál.

Szakály Sándor: A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság kormánybizottság, magam is tagja vagyok. Alapvető feladata, hogy az arra méltó személyek nyugvóhelyét a virtuális nemzeti sírkert részévé nyilvánítsa. Pénzt csak alkalmanként kap. Fontos tisztázni a fogalmakat is: nemzeti történelmi emlékhely hivatalosan csak egy van, a Hősök tere. A 298-as parcella pedig nem díszparcella, itt egyetlenegy díszsírhely sincs, ahogy nincs a 301-esben sem. A díszsírhelyet hivatalos szerv adományozza, így például a főváros vagy a fővárosi önkormányzat, korábban Budapest Főváros Tanácsa. Díszsírhelyben nyugszanak az 1956-ban elesett ÁVH-sok a Kerepesi úti temetőben többek között, illetve a munkásmozgalmi panteonban lévők. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak nincs jogosítványa díszsírhely adományozására, és nem is adományoz.

Csapody Tamás: Jogi értelemben valóban nem díszparcella a 298-as, de aki bemegy, pontosan látja, hogy a közpénzen fölállított emlékhely minden szempontból díszparcellaként működik. Címer, márványtábla, kopjafa, nemzetiszín szalag jelzi a hely nemzeti szempontból szakrális jellegét, amit külön erősít a székely kapu és a nemzeti panteon felirat.

Donáth Ferenc: A kormányrendelet szerint a díszsírhely fogalma „a temető központi részében elhelyezkedő, koporsós vagy hamvasztásos eltemetést biztosító temetkezési hely, melyben a települési önkormányzat díszpolgárai, továbbá az állami politikai és művészeti élet kiemelkedő személyiségei helyezhetők végső nyugalomra”. Az Új köztemetőnek igaz, nem a központjában, hanem a végén található a 298-as, a 300-as és a 301-es, ahol 1989. június 16-án Nagy Imrét, Losonczy Gézát, Gimes Miklóst, Maléter Pált és Szilágyi Józsefet helyezték örök nyugalomra. Mégis ez a hely a demokratikus rendszerváltozás egyik legfontosabb jelképe, nemzeti emlékhelye. Ezért jelent súlyos problémát, hogy a gyakorlatilag az úgynevezett nemzeti panteonhoz tartozó 298-asban számos háborús bűnös is nyugszik. A temető hátsó traktusa a történelemoktatás részévé vált. A parcellák határai elmosódnak, tehát az a hamis képzet születhet meg az idelátogatóban, hogy ezekben a parcellákban kizárólag olyan emberek nyugszanak, aki az életükkel példát adtak, a teljesítményükkel kiemelkedtek. A kérdés tehát az: tisztességes-e öszszemosni a valódi hősöket bűnözőkkel és gyilkosokkal? A helyzet addig nem fog változni, míg az M. Kiss Sándor vezette korábbi történészbizottság jelentése nyomán a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság nem változtatja meg a méltatlan helyzetet.

Szakály Sándor: A táblán található névsor gondos mérlegelés után született, nem szerepelnek rajta már olyan, valóban kétes múltú emberek, mint a 1919-es különítményes Francia Kiss Mihály, akit egyébként ötvenhat után ítéltek el és végeztek ki. Hozzáteszem: ezzel szemben senkinek nem okoz problémát, hogy a munkásmozgalmi parcellában hasonló táblán hősként szerepel Szamuely Tibor vagy Kun Béla. Ilyen esetekben pedig egyenlő mércével kellene mérni. Említhetem a Kerepesi úton az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverésekor elesett szovjet katonák emlékművét is. Nagyon szépen rendben van tartva, a szöveg az „ellenforradalom idején a magyar nép szabadságáért hősi halált haltakra” emlékezik.

Csapody Tamás: Szeretném elkülöníteni a parcella ügyét a munkásmozgalmi panteon ügyétől. Nem feladatunk most, hogy az összes történelmileg problematikus sírhely kérdését megoldjuk 1919-től napjainkig. Elutasítom azt is, hogy a 298-ast összemossák a 301-es parcella helyzetével.

Magyar Nemzet: Miért kell elválasztani egymástól ezeket a kérdéseket?

Csapody Tamás: Jómagam a 298-as parcella ügyében szeretnék eljárni, a többihez nincs kompetenciám. Az összemosás azt szolgálja, hogy megoldatlan maradjon a jelenlegi méltatlan helyzet. Egyébként ha a munkásmozgalmi panteonnal kapcsolatban hasonló derülne ki, én lennék az első, aki elvben támogatnám, hogy azt is megoldjuk – de külön! Ismétlem, az összemosás történelmi csúsztatás!

M. Kiss Sándor: Nem csúsztatás! A kérdést történelmi keretek közé kell helyezni, s úgy kell vizsgálni! A probléma ugyanis jelen esetben az 1945 és 1963 között kivégzettek problémája. Ezért kell például együtt vizsgálni a 301-es és a 298-as parcella vitás kérdéseit.

Csapody Tamás: Ez tévedés.

M. Kiss Sándor: Nem tévedés.

Csapody Tamás: A 298-as parcella problémája nem az 1962-ig kivégzetteké. A parcella ugyanis az ötvenes évek elején betelt. A két parcella formálisan sem függ össze, ezt a temetői főkönyvek egyértelműen bizonyítják, ennek alapján történt a kilencvenes években a helyreállítás is. A kettő között 8–10 méter széles út húzódik. Nincs olyan adatunk a temetési főkönyvek alapján, hogy az út alatt bárkit eltemettek volna.

M. Kiss Sándor: Igaz, hogy a 298-as betelt 1951 végére, de a kivégzettek temetését rögtön folytatták a 301-esben, tehát a két parcella történelmileg egybetartozik. Ugyanakkor, nem tudni, milyen megfontolás alapján, a forradalmat követően kivégzettek közül néhányan mégis a 298-asba kerültek, mint például a Tóth Ilona-perben halálra ítélt Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós is.

Donáth Ferenc: Általános szokás, hogy ha valaki a hozzátartozóját eltemeti, akkor a sírját gondoznia illik. Ha elvadul, és ha húszévenként nem újítja meg, akkor a halottat kihantolják, és a hely felszabadul. A kérdés, hogy valóban méltók-e a 298-asban nyugvó gyilkosok arra, hogy az állam gondozza, tartsa fenn a sírjukat örök időkre. Miért érdemel többet egy háborús bűnös, mint az a becsületesen élő Szabó néni, Kiss bácsi vagy akárki, aki, teszem azt, Szigligeten hal meg vagy Tatán? Ne legyenek hozzáférhetetlenek a nyilasok sírjai! Ez itt az alapvető probléma.

Szakály Sándor: A történészbizottságban a különböző beállítottságú kollégákkal egyetértettünk abban az alapelvben, hogy a sírok fölszámolásához, a sírromboláshoz nem adjuk a nevünket. Ez lehet Kádár Jánosé vagy Szálasi Ferencé, felfogásom szerint mindenkinek megvan a joga a végső nyugalomhoz.

Csapody Tamás: Sohasem beszéltem a sírok felszámolásáról, sírrombolásról vagy exhumálásról. A kegyeleti jogokat a háborús bűnösök esetében is tiszteletben kell tartani, de ennek nincs semmi köze a sírokon lévő állami szimbólumok eltávolításához.

Donáth Ferenc: Ismétlem, a forradalom és a rendszerváltás jelképe az az öt férfi – Nagy Imre, Losonczy Géza, Szilágyi József, Maléter Pál és Gimes Miklós –, akit 1989. június 16-án ünnepélyesen búcsúztatott el a születő demokratikus világ. Farkasréten és az Óbudai temetőben is fekszenek ötvenhatosok. Köztük Bibó István és az édesapám is, nekik nincs kiemelt sírjuk. Mindez teljesen rendben van, hiszen a kiemelt helyet ennek az öt férfinak kell fenntartani. Az összes többi, akár a 301-es, akár a 298-as parcellában nyugszik, ne legyen kiemelt hely! Nem kellene sem nemzeti panteon, sem székely kapu, sem kopjafa, sem márványtábla. Főleg azoknak nem, akikről maga a történészbizottság mutatta ki a múltjukat.

M. Kiss Sándor: Ezerkilencszázötvenhat vezér nélküli forradalom volt. Természetesen elismerem azt, hogy a forradalom egyik legfontosabb alakja Nagy Imre, hatalmas politikai teljesítményét is tisztelem. Mindemellett úgy vélem, ötvenhat szimbóluma az egyszerű forradalmár, aki legalább annyit tett, mint a politikai vezetés. A kettő feltételezi is egymást. Tehát nekem Tóth Ilona neve éppolyan jelképes, mint Nagy Imréé. Nem értek egyet öt ember kiemelésével.

Szakály Sándor: Az életutat érdemes vizsgálni, amikor arról beszélünk, hogy ki a példaadó. Voltak olyanok, akik 1956-ban rájöttek arra, hogy korábbi életük félresiklott, mint ahogy voltak olyanok, akik 1945 előtti életútjukat tagadták meg. Nagyon nehéz tehát igazságot tenni.

Magyar Nemzet: Lehet-e azt pontosan tudni, mennyien és kik nyugszanak a 298-as és a 301-es parcellában?

Csapody Tamás: Lehet tudni. A történeti levéltárban megtalálható a temetői főkönyv. A kegyeleti bizottság is hozzáfér bármikor, a történészbizottság pedig hosszasan vizsgálta a parcellában nyugvók számát és kilétét, tehát adott a levéltári és történeti adatsor.

Magyar Nemzet: Mindenkit azonosítottak?

Csapody Tamás: A többséget igen. Három kategóriát lehet felállítani: az egyik az egyértelműen háborús bűnösöké – őket meg kell nevezni –, vannak a bizonytalan esetek, illetve a mártírok és az áldozatok, akiket pedig pozitívan kell megjelölni.

M. Kiss Sándor: A 298-as parcellában eltemetettek közül bizottságunk 349 főt tudott azonosítani, köztük háborús bűnösöket is. A keveredés nagy, azt kell kitalálni, hogyan lehet megkülönböztetni nem kegyeletsértő módon azokat, akik joggal lettek kivégezve háborús, nyilasbűnök miatt. Körülbelül 308 holttestet még nem azonosítottak. Azt sem tudjuk, pontosan mennyien fekszenek itt, egyes források ezer főt is emlegetnek. A 301-es parcellában 12 olyan sor van, ahol nem ötvenhatosok nyugszanak.

Szakály Sándor: A probléma összetett. Ne felejtsük el, hogy a 298-asban csecsemők, állati tetemek is találhatók.

Donáth Ferenc: Van egy közismert fénykép 1945-ből. A Maros utcai kórház orvos és beteg áldozatait agnoszkálják a gyilkosok jelenlétében. A felvételt nézve egy gyilkost sem tudunk megnevezni. Hiába veszünk elő bármilyen dossziét, a bűnösök arctalanok, illetve névtelenek maradnak. Adolf Eichmannról mondták, hogy névtelen gyilkos. Évekre eltűnt. Volt Németországban, volt Dél-Amerikában. A névtelenség a gyilkolásnak segít. Ha viszont nevesítjük őket, az arra tanítja a következő nemzedékeket, hogy a cselekedetéért mindenki felelősséggel tartozik.

Magyar Nemzet: Hogyan lehet valakiről megállapítani ma, hogy valóban háborús bűnös volt-e?

M. Kiss Sándor: Negyvenöt és negyvennyolc között is bizonyíthatóan voltak már olyan perek, amelyek során a Révai József fémjelezte új kommunista koncepció alapján már ártatlan embereket ítéltek börtönre, végeztek ki. Említhetném a Magyar Közösség-ügyet.

 

Magyar Nemzet: Mi az az új kommunista koncepció?

M. Kiss Sándor: Révai József, a Magyar Kommunista Párt főideológusa 1946 körül meghatározta, kit tekintenek fasisztának. Azt, aki nem kommunista vagy kommunistabarát. Így lett aztán Sulyok Dezső, Varga Béla, Nagy Ferenc fasiszta, s így juthatunk el Nagy Imréhez is. Számukra tehát szinte mindenki annak számított, akit a 298-as és a 301-es parcellába temettek.

Szakály Sándor: Közel sem biztos, hogy mindenki háborús bűnös, akit 1945 után a népbíróság ezen a címen elítélt. Ezért is javasoltam, hogy vegyük elő a kérdéses ügyeket, s a független magyar bíróság döntsön.

Csapody Tamás: Szakály Sándor általános elvi megközelítésével egyetértek. Ugyanakkor a népbírósági perek anyagát jogi értelemben átnézni gyakorlatilag lehetetlen. Hat és fél évtized elteltével képtelenség tanúkat szerezni, bizonyítási eljárásokat folytatni.

Szakály Sándor: Érdekes módon ilyen aggodalom nem fogalmazódik meg a második világháborús bűnök miatt most letartóztatni kívánt Képíró Sándor és Zentai Károly ügyében.

Csapody Tamás: Ők még élnek, felelősségre vonásuk pedig még várat magára.

Magyar Nemzet: Hogyan értékelhetjük az adott korszakot és a népbíróságok működését?

Csapody Tamás: Az 1945 és 1956 közötti időszakról mint egységes történeti folyamatról nyilatkozni, úgy gondolom, nem lehet. Több korszakra lehet felosztani, így 1947-ig átmeneti helyzetről beszélhetünk. A perek döntő többsége ekkoriban megalapozott, még akkor is, ha sok esetben igazságtalan ítélet született. Az egyértelmű ügyekben tehát megtehetjük a lépést a 298-as parcella esetében.

Szakály Sándor: Ne feledkezzünk meg arról, hogy Magyarország 1945. január 20-án aláírta a fegyverszüneti megállapodást Moszkvában a szövetségesekkel, így szuverenitásunk 1947. február 10-ig, a párizsi békeszerződés aláírásáig, illetve annak hatálybalépéséig erősen korlátozott volt. Magyarországon a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) és annak mindenkori szovjet elnöke nélkül semmi nem történhetett. Az úgynevezett demokratikus választást, amely a magyar történelemben az addigi legszélesebb választójog alapján történt, 1945. november 4-én csak úgy lehetett lebonyolítani, hogy előtte Vorosilov, a SZEB elnöke megmondta, a négypárti – kommunista, kisgazda, szocdem, parasztpárti – koalíciót fenn kell tartani. Ha bármilyen törvényt, bármilyen rendelkezést hozott a magyar kormány, az csak akkor léphetett hatályba, ha a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elvárásaival nem ütközött. Ez vonatkozott az igazságszolgáltatásra is. Magyarország korlátozott szuverenitású ország, ugyanúgy, mint a német megszállás idején. Természetesen lehet szeletelni a korszakot. Volt az első időszak, de már 1946-ban kirobbantotta az ÁVO a köztársaság-ellenes összeesküvés ügyét. Érdemes megnézni, kik voltak azok a „fasiszták”, akiket elítéltek ebben a perben 1947-ben. Korábbi antifasiszták, akik részben a Gestapo foglyai voltak.

M. Kiss Sándor: Érdemes megnézni azt is, kik voltak ebben a nagy demokráciában az egyes megyékben a rendőrkapitányok, és milyen szovjet tanácsadók voltak mellettük!

Donáth Ferenc: Kezemben van az 1944–45-ben működött, vitéz Dálnoki Miklós Béla vezérezredes miniszterelnök vezette Ideiglenes Nemzeti Kormány névsora. Ebben az időszakban jelentős népbírósági perek folytak. Vitéz Vörös János vezérezredes volt a honvédelmi miniszter, Erdei Ferenc a belügyminiszter, Nagy Ferenc újjáépítési, Nagy Imre a földművelésügyi miniszter, Ries István az igazságügy-miniszter. A névleg parasztpárti Erdei Ferencen és Nagy Imrén kívül ki volt a kommunista ebben a kormányban?

M. Kiss Sándor: Kinek jelentett Erdei minden egyes esetben? A politikai rendészeti osztálynak, amelynek vezetője a kommunista Tömpe András volt.

Donáth Ferenc: Nemcsak a népbírósági eljárások miatt érdekes ez az egy év, hanem azért is, mert a demokrácia kettős gyakorlata találkozott. Volt egy központi hatalom a nemzetgyűléssel, a kormánnyal és a koalíciós pártokkal, de létezett egy alulról jövő, a közvetlen demokrácia igényét megfogalmazó mozgalom is, elsősorban az Alföld déli részén. Jó példája ennek a helyi földosztó bizottságok működése. A kétfajta demokráciafelfogás ütközött. 1945 márciusában megjelent a földosztásról szóló 6000-es rendelet, amely a háborús és népellenes bűnösöket kizárta a földhöz jutásból. 1945 azért is volt nagy lehetőség, mert a magyar nép éppen ebben a spontán kibontakozó mozgalomban tanulhatta volna meg, hogy mi is az a demokrácia. Ez egyébként balra állt a központi hatalomtól. A népbíróságokba is először kerültek be a magyar nép képviselői a történelem folyamán.

Szakály Sándor: Az 1944 decemberében megalakuló Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjait Moszkvában jelölték ki. Az ideiglenes nemzetgyűlés pedig úgy születhetett meg, hogy szovjet katonai teherautókkal összeszedték a leendő képviselőket. Érdekes módon a legtöbb kommunista volt, érdemes megnézni a nemzetgyűlés összetételét. Az 1945. novemberi választások után döbbentek rá Rákosiék, hogy a szovjetizálás nem sikerült, hiszen a kisgazdapárt szerezte meg az abszolút többséget, a kommunisták pedig csak a harmadik helyen végeztek a Szociáldemokrata Párt mögött.

M. Kiss Sándor: Ezerkilencszáznegyvenöt valóban tekinthető demokratikus kezdetnek. Tény az is, hogy a születő demokráciának számtalan pozitív vonása volt. Azzal sem lehet problémánk, ahogy a politikai rendőrség a nyilasokkal és a valódi háborús bűnösökkel szemben fellép. Ehhez a nyugatiak támogatását is megkapja Himler Mártonon keresztül. A magyar származású Himler volt ugyanis a magyar háborús bűnösök összegyűjtésével és kiadatásával megbízott amerikai katona. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az erőszakszervezet kezdettől fogva a kommunisták kezében van, a hatalmi rivalizáció a politikai rendőrség feletti uralomért is három kommunista között folyik. Tömpe András, Fehér Lajos és Péter Gábor küzdelméből elég hamar utóbbi kerül ki győztesként. Az erőszakszervezet pedig egyre gátlástalanabbul lép fel a politikai ellenfelekkel szemben is. 1945-ben már mindenfajta bírósági eljárás nélkül több mint tízezer embert internálnak.

Donáth Ferenc: A népbíróság demokratikus, koalíciós bíróság volt, a parlamenti pártok képviselői vettek benne részt a szakszervezeti tanáccsal, és természetesen egy szakképzett bíró is. Ahogy elkezdődik a demokrácia szalámizása, úgy válik egyre inkább kommunista színezetűvé a népbíróság is, amely a Mindszenty- és a Rajk-per esetében már teljesen kommunista. Az 1947-es Magyar Közösség-per sem volt már demokratikus eljárás. Ugyanakkor nem lehet összemosni mindezt az 1945-ös indulással.

Szakály Sándor: A politikai rendőrség kommunista, a népbíróság pedig kommunista és szociáldemokrata kézben van már a kezdetektől. A rendvédelmi szerveknél 1944 végétől, 1945 elejétől 80–85 százalékban kommunisták szolgáltak. A népbírósági rendelet előtt pedig már néptörvényszék működött Budapesten Major Ákos vezetésével. Ki is ő? Nemes tasnádi Major-Maróthy Ákos százados a Magyar Királyi Honvéd Légierő volt hadbírája, Major Tamás kedvenc bátyja, aki Tamás jó barátja, Péter Gábor segítségével válthatta meg belépőjét az új rendszerbe. A népbíróságok működésének alapelvét pedig a jogállami elvektől meglehetősen eltérően határozta meg a szociáldemokrata igazságügyi miniszter, Ries István, amikor ezt írta a népbírósági törvény bevezetésében: megtorlásra van szükség, nem az igazságot keressük. Ezt az elvet konkrét példákkal is lehet igazolni: a leventemozgalom főfelügyelője, Béldy Alajos altábornagy, aki a nyilasok elől bujkált, 1945 januárjában jelentkezett a debreceni kormánynál. Igazolták, s mivel öt nyelven beszélt, a majdani béketárgyalásokon akarták katonai szakértőként alkalmazni. Aztán megjelent Péter Gábor, Béldyt letartóztatták, s a leventék nyugatra hurcolásának egyébként hamis vádjával a népbíróság halálra, majd életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte. Amikor az ügyvéd néhány hamis adatot kifogásolt a tárgyaláson, a népbíróság szociáldemokrata delegáltja ezt szándékos cinizmussal figyelmen kívül hagyta. Arra hivatkozott: ha Béldyt nem ítéljük el, a nyugatiak nem adják ki a háborús bűnöseinket. Béldy aztán a rabkórházban halt meg 1946 decemberében. Hasonlót tapasztalhatunk a Bárdossy-per esetében is, ahol bárcziházi Bárczy Istvánnal, a minisztertanács jegyzőkönyvvezetőjével utólag meghamisíttattak egy kormányülésről készült jegyzőkönyvet. Sokszor háborús bűnösként kezelték az ország szovjetizálását el nem fogadó katonákat is, így az új hadseregben tovább szolgáló Hadváry Pált vagy az 1951 októberében kivégzett Kozma István altábornagyot. Ezért is érdemes utánajárni, ki a valódi háborús bűnös, akár a 298-as parcellában. Nyilván Szálasi ügyét senki nem fogja komolyan vitatni.

Csapody Tamás: Ha elfogadjuk, amit Szakály Sándor mond, akkor nincs népbíróság és nincs halálos ítélet. És itt kezdődik a probléma! Azt ugyanis senki sem állíthatja, hogy a bori munkaszolgálat háromezer halottja csak úgy magától meghalt. Nincsenek bűnösök, csak kommunizmus van? Ezt torz logikának tartom, nem tudok vele egyetérteni. A háborús bűnösök mentegetésével egyenlő ez az érvelés, ezen a filozófiai-gondolati-jogi alapon a 298-as parcellában nyugvó valódi háborús bűnösök problémáját sem tudjuk rendezni. Ráadásul a parcellában fekvő háborús bűnösök – sokszor a korábbi ítélet hibái miatt, minden alap nélkül, pusztán a törvénykezés segítségével – tisztára moshatók, ami megint csak nem igazságos.

Magyar Nemzet: A népbíróságok működésének egyik fontos alapvetése volt, hogy figyelmen kívül hagyta a nullum crimen sine lege, azaz a nincsen bűn törvény nélkül elvet. Ez nem állt szemben nemcsak a jelenlegi, de a korabeli általános jogi felfogással is?

Donáth Ferenc: Eszerint, ha nem tiltotta a jogszabály, természetesen jogos volt hatszázezer magyar állampolgárt megalázva, megkínozva legyilkolni, további négyszázezer magyar állampolgárt kihajtani a frontra, és ott elölről lövetni. A németek ezzel szembenéztek, és törvénykezésük a náci háborús és amúgy legitim módon hatalomra kerülő hitlerizmus bűncselekményeivel kapcsolatban a törvényes jogtalanság elvét alkalmazta. Azt mondták, az általános emberi szabadságjogokon kívül esik a náci bűncselekmény. Ezt az alapelvet vehette figyelembe a német alkotmánybíróság 2009 novemberében, amikor helybenhagyta a szélsőjobboldali Hess-emlékmenet betiltását. A német példa befolyásolhatta Sólyom László köztársasági elnököt is, amikor aláírta a holokauszttagadást tiltó törvényt. Igaz, korábban születtek, de a népbíróságra vonatkozó jogszabályok harmóniában voltak a nürnbergi eljárások alapelveivel. A tény, hogy egyszerű emberek, munkások és parasztok juthattak abba a helyzetbe, hogy erkölcsi kérdésekben véleményt alkothattak, azt jelentette, hogy a népbíróságok alapvetően demokratikus alapon működtek. Az első időkben mindenképpen. A népbíróságok léte a világháborús kataklizma után képes volt törvényes mederbe terelni az elszabaduló indulatokat. Mindez kicsit az angolszász esküdtszéki eljárásra emlékeztethet minket.

Szakály Sándor: A népbíróságot az angolszász jogban ismert esküdtszéki bíráskodással összevetni azért némileg túlzás. A háborús bűnösség fogalmától függetlenül el lehetett volna járni az érvényben lévő korábbi magyar törvények alkalmazásával, hiszen például egy keretlegény sem volt följogosítva arra, hogy a munkaszolgálatost bántalmazza, kivégezze.

M. Kiss Sándor: Úgy vélem, ha az igazságtételt történeti útra terelnénk, megtalálhatnánk a közös megoldást. Ehhez megfelelő kutatási terv, forráskritika szükséges. Van olyan eset, amikor persze jogosan tarthatunk attól, hogy egy háborús bűnösnek semmisségi papírja van az igazságszolgáltatás sajátosságai miatt, holott valóban követett el bűnöket, van olyan is, aki megúszta, de kivégezhették volna, s van, akit ártatlanul ítéltek el. Óvakodni kell tehát ezekben az esetekben minden felelőtlenségtől. Két éve történt, hogy egy történészkolléga nagyon szerencsétlenül nyilvánosságra hozta azt a szűk körben már rebesgetett dolgot, hogy Szálasi Lukács Ferenc néven nyugszik a 298-as parcellában. Azóta bebizonyosodott, hogy Lukács valóban létező személy, népellenes bűntett miatt ítélték halálra 1946-ban. Ennek ellenére a szélsőjobboldali folklór még inkább felkapta a helyet. Így ment át a köztudatba a tévhit, hogy Lukács Ferenc neve alatt valójában Szálasi Ferenc nyugszik. Ezért is fontos, hogy felelősen, a szélsőségeket nem erősítve járjunk el ezekben a kényes kérdésekben.

Magyar Nemzet: Hogyan lehetne megoldani tehát a 298-as parcella ügyét?

Csapody Tamás: Az összes parcellában nyugvó háborús bűnös sírjáról le kell hogy kerüljön a márványtábla, a nemzeti címer, a kopjafa a nemzeti szalaggal. A mementó táblát vigyék el vagy írják át! Bontsák le a székely kaput, vagy legalább véssék le róla a nemzeti panteon feliratot, az ártatlan áldozatok és a háborús bűnösök sírjai mellé pedig tegyenek többnyelvű ismertető táblát. Ha maradnak a szimbólumok, akkor ez gyúanyagot jelenthet akár a Magyar Gárdának, akár más szélsőjobboldali szervezetnek.

M. Kiss Sándor: Az ellenkezője is jelenthet gyúanyagot. A 298-as parcellában nyilasok, a Kerepesi úti temető úgynevezett ávós parcellájában a kommunista erőszakszervezet reprezentánsai, a munkásmozgalmiban pedig még tömeggyilkosok is nyugszanak. Ezek összefüggő dolgok, ha az egyikhez hozzányúlunk, annak kiszámíthatatlan végű folytatása lehet. A temetők történelmi lenyomatok, a rokonok egy része él, gondozzák a sírokat. Nekik pedig nem tiltható meg, hogy a nyugvóhelyeket újból feldíszítsék a nemzeti szalaggal vagy a címerrel.

Csapody Tamás: Mindez nem érv arra, hogy az ellenkezőjét tegyük, és ne nyúljunk a 298-as parcellához. Lehet, hogy éppen most érett meg az idő arra, hogy véget vessünk a hazug kompromisszumoknak: gyilkosokról egyik oldal se gondolhassa azt, hogy a nemzeti panteonban a helyük. Én ennek a megszüntetését támogatom, és javaslom, hogy haladjunk időrendi sorrendben. Az ellen pedig már semmi kifogásom nincs, hogy az állam helyett a gyilkosok családtagjai gondozzák a sírokat.

Donáth Ferenc: Nem tűrhető, hogy gyilkosok, bűnösök potyautasként együtt legyenek olyan emberekkel, akikre hősként tekintünk. Így elsősorban az ötvenhatosokkal. Mintha a Kádár-rendszer kifejtette propaganda teljesedne be, amikor a forradalmárokat összemossák nácikkal, hungaristákkal.

Szakály Sándor: Ha bármilyen eszme jegyében valakik nemzeti emlékhellyé tesznek egy területet, akkor ezt hiába ellenzi bárki, megakadályozni nem tudja. Szombathelyen egy rendkívül elhanyagolt temetőben van a Bárdossy család sírja. Mindig van rajta virág, nemzetiszínű szalag. Ezt tiltani nem lehet, de ez nem is lehet cél. Érdemes lenne Rainer M. János kollégánk javaslatából kiindulni. Nemzeti emlékpontot kell kialakítani az Új köztemetőben, ennek lenne része a 298-as parcella. Szerepelnének a bűnösök és az ártatlanok adatai gazdag dokumentációval, a kegyeleti szempontok figyelembevételével. Ehhez azonban nem a beszélgetők, nem a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság hozzájárulása, hanem valódi nemzeti konszenzus megteremtése szükséges.

 

Vélemény és javaslat az Rákoskeresztúri Új Köztemető 298-as és 301-es parcellája un. „táblaügyével” kapcsolatban

A 298-as és a 301-es parcella a temetések idején nem egy majdani „nemzeti” avagy „történelmi” emlékhelyként jött számba. Az egykori büntetés végrehajtás intézményeiben elhunytak, az 1945 után különböző okokból kivégzettek temetkezési helyei voltak, de más (el)temetések helyéül is szolgáltak.

Az un. rendszerváltoztatás után jogos igényektől vezényelve, de alapos történészi feltárás nélkül különböző személyek és szervezetek a két parcellában un. „emlékhelyet” hoztak létre, részben a kommunista diktatúra 1945 és 1956 között, illetve 1956 után kivégzettei emlékére. A különböző temetői, büntetés végrehajtási nyilvántartásokban fellelhető adatok alapján a két parcellában nyugvók számára emléktáblákat állítottak, anélkül, hogy az arra felkerülő nevek tulajdonosainak elítélésével kapcsolatos iratokban alapos kutatást végeztek volna. Így következhetett be az, hogy áldozatok és gyilkosok együtt szerepelhetnek a táblákon.

A minden elhunyt számára megjáró végtisztesség, holtestének jelölt sírban történő meghagyása mellett szükséges azonban a táblákon szereplő személyek életútjának, múltjának, ítéletének az ismeretében újragondolni és fogalmazni a jelenlegi táblák szövegét és névsorát.

1, Véleményem szerint az első lépés a táblák eltávolítása, hiszen olyan mértékű javításra lenne/lesz szükség, ami annak bekövetkeztében a jelenlegi táblákat „sakktáblává” alakítaná át.

A táblák szövege és a rajtuk szereplő nevek között is ellentmondás van. Teljesen téves a „mártír”, „mártírhalált” kifejezések használata, hiszen az, az önként halált választókra használandó -- természetesen ilyenek is nyugszanak a két parcellában –

.A 301-es parcellánál állított táblán olyan, egyébként tiszteletre érdemes személyek nevei is szerepelnek, akik életüket az internálótáborban (vitéz Háry László, címzetes vezérőrnagy) vagy a börtönben (Legeza János vezérőrnagy) fejezték be, „természetes” halállal. Őket -- a tábla állítóinak szándéka (?) szerint – lehet a kommunista diktatúra áldozatainak tekinteni, de nem mártírok. Történészi felfogásom szerint áldozatok.

A 298-as parcellában számos olyan kivégzett személy kapott végső nyughelyet, akiket a népbíróságok, illetve a különböző bíróságok ítéletei alapján – háborús és népellenes bűncselekmények, köztörvényes bűntettek, stb. -- végeztek ki és az ellenük hozott ítéleteket sem az un. „semmisségi törvények” sem perújrafelvételek nem helyezték hatályon kívül. Ilyen esetben a nevük feltüntetése elfogadhatatlan. (Gondoljunk csak pl. Láday István szolgálaton kívüli csendőr ezredesre, aki 1944. október 16-a után a Belügyminisztérium politikai államtitkára volt, illetve a háborús bűncselekményekkel vádolt és kivégzett más személyekre!)

2, Javaslatom tehát a jelenlegi helyzetben a táblák eltávolítása és a későbbiek során egy olyan tábla (táblák) elhelyezése, melyek szövege nevek nélkül arra utal, hogy ezen parcellákban a kommunista diktatúra áldozatainak földi maradványai nyugszanak. A szöveg megfogalmazásának utalni kell arra, hogy az itt nyugvók közül nem mindenki áldozata a kommunista – és nem kommunista (hiszen 1945 és 1947 között még nem beszélhetünk egyértelműen olyan rendszerről, amilyen 1947 után kiépült, függetlenül a megszálló szovjet hatóságok és a Magyar Kommunista Párt befolyásától) – rendszernek.

Megítélésem szerint ilyen tábla/táblák lehetővé tennék a mindenki számára kijáró kegyeletet és azzal együtt különbségekre is utalnának.

Amennyiben azonban mégis az az igény fogalmazódna meg – ez nyilván a politikától és a különböző társadalmi-politikai szervezetektől várható --, hogy nevek kerüljenek a majdani táblá(k)ra, akkor valamennyi felmerülő név (személy) esetében a teljes életút feltárása szükséges és csak annak az ismeretében születhet döntés arról, hogy a neve a már jelölt síron kívül felkerüljön-e egy majdani táblára. (A kutatás elvégzése azért is fontos, mert nem minden egykori ítélet állja meg a helyét, így módosulhatnak az álláspontok, illetve a történészi feltáró- és értékelő munka eredménye a lehető legkisebbre csökkentheti az egyébként elkerülhetetlennek tűnő vitákat.)

Végezetül szeretném ismételten leszögezni, hogy egyetlen sír felszámolását, önkényes áthelyezését, stb. nem tartanám elfogadhatónak.

 

Budapest, 2008. május 6. (Prof. Dr. habil. Szakály Sándor s.k.)

egyetemi tanár

 

Ps: A táblákon, ott nem helytálló módon szereplő nevek eltávolítására a fentebb leírtak okán nem tennék javaslatot. Amennyiben a javaslatomtól eltérő – legyenek táblák nevekkel – döntés születik, úgy a „le- és felkerülő” nevekre javaslatot teszek.

__________________________________
A "Történész bizottság jelentése" c. bejegyésben közreadott dokumentum egyik melléklete.

Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság főtitkára levélben szólította meg Csapody Tamást - egy televíziós kijelentése kapcsán - a 298-as parcella ügyében, "segítő együttműködését" kérve a háborús bűnösök sírjainak azonosításában...

Alább Radnainé levelét és Csapody Tamás válaszát publikáljuk.

 

Tisztelt Csapody Úr!

A múlt heti Nappaliban Ön tett egy kijelentést, mely szerint több mint száz háborús bűnös sírján találhatók nemzeti jelképek.

Ön is tudja, hogy első körben azokról a sírokról vetettük le a nemzeti jelképeket, (nemzeti színű szalag, címer) akik az új táblára már nem kerültek fel, az öttagú történész bizottság egyértelmű állásfoglalása szerint. Ezt a folyamatot természetesen nem tartottam befejezettnek, ezért kérem szíves segítő együttműködését, hogy az Ön által említett kb. 130 nevet tartalmazó listát, illetve javaslatot, Bizottságunk részére elküldeni szíveskedjen.

Tisztelettel:

Radnainé dr. Fogarasi Katalin

főtitkár

 

Radnainé dr. Fogarasi Katalin

Főtitkár

Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság

 

1014 Budapest

Színház u 5-9.

Budapest,

 

2010. március 23.

 

Tisztelt Radnainé dr. Fogarasi Katalin!

 

Őszintén örülök annak, hogy a 298-as parcella botrányának kirobbanása után közel két és fél évvel Ön kifejezte együttműködési szándékát! Nagyra értékelem főtitkári döntését, mivel a február 25-én kelt válasz levelében a feltett kérdéseimre még nem válaszolt vagy kitérő választ adott. Hivatalos megkeresése pedig nyilván azt jelenti, hogy a Kossuth Klubban – levelének keltezésének napján – megtartott nyilvános párbeszéden való részvétel egyértelmű elutasítása után a NEKB végre az együttműködésben látja a 298-as parcella problémáinak megoldását.

Ön a február 25-én kelt levelében érdeklődésemre azt válaszolta, hogy a NEKB a történész „jelentésben foglaltakkal összhangban a nevezett parcellában nem tervez semmilyen konkrét lépést 2010-ben”. Örülök, hogy máris felülbírálta döntését és a KNEB még sem tartja befejezettnek a 298-as parcellában eddig végzett munkáját.

 

Örülök, hogy annyi meddő sajtóvita után Ön végre hivatalosan is elismeri most email levelében, hogy a 298-as parcellában lévő háborús bűnösök sírjai is Önökhöz tartoznak. Nagyon fontos kijelentése nyomán nyilván értelmét veszíti a NEKB 65/2009. határozatának 5. pontja, amely „a 298-as parcellának, mint temetőhelynek kialakítása tárgyában a BTI Zrt.” illetékességét nevezi meg.

Email levelében tehát az együttműködési szándék kinyilvánításán túl, olyan fontos megállapításokat tesz, amelyek joggal érdekelhetik a parcella ügyét figyelemmel kísérő közvéleményt. Tisztelettel javaslom tehát, hogy ebben az ügyben forduljunk most együtt az MTI-hez.

 

Ön email levelében az írja nekem, hogy „Ön is tudja, első körben azokról a sírokról vetettük le a nemzeti jelképeket, (nemzeti színű szalag, címer) akik az új táblára már nem kerültek fel, az öttagú történész bizottság egyértelmű állásfoglalása szerint”. Tisztelettel kell jeleznem Önnek, hogy, mint azt Ön is tudja, mindez nem így történt. A nevezett történész bizottság jelentésének 5. pontjában egyértelműen azt javasolta, hogy az „emlékhely jelölése” „nevek felsorolása nélkül történjen”. Mint az Ön is pontosan tudja, a történész bizottság jelentése után közel 18 hónapig a 298-as parcellában nem került le semmilyen jelkép semmilyen sírról. A parcella-botrány elleni tiltakozások nyomán, a parcellában lévő 52 sírról került le a nemzeti címer. Ön is pontosan tudja, hogy ezt nem NEKB végeztette el, sőt erről a NEKB csak utólag szerzett tudomást, akárcsak a BTI Zrt. és a sajtótájékoztatónk révén a nyilvánosság. Közös ismereteinket jól alátámasztja, hogy ebben a lényeges kérdésben a NEKB semmilyen határozatot nem hozott.

 

Együttműködésre vonatkozó szíves megkeresése nyomán ismételten, ezúton is megteszem javaslataimat. A múlt heti Nappali c. adásban részletesen kifejtettem, – így email levele szerint Ön is hallotta, – hogy álláspontom szerint valamennyi háborús bűnös sírjáról el kell távolítani a közpénzen állíttatott márványtáblát, nemzeti címert és kopjafát. A háborús bűnösök és mártírok sírja mellett felállítandó táblán kell közölni az elhunyt rövid életrajzát. Ezzel egyidejűleg pedig ugyancsak el kell távolítani a „Nemzeti pantheon” feliratú székelykaput és a parcella két sarkában lévő történelemhamisító táblát. (A parcellában nyugvó háborús bűnösök neve ugyanazokban a levéltári, temetői és halotti anyakönyvi listákban található, amit a történész bizottság átnézett.)

 

Bízva az érdemi együttműködésben, javaslataim mielőbbi elfogadásában valamint azok „második körben” történő végrehatásában,

 

tisztelettel,

 

Csapody Tamás

Terjedelmes MTI-nyilatkozatban hívta fel a figyelmet a 298-as parcellában kialakult tartós botrányra Csapody Tamás.

Csapody Tamás: a nyilvánosság kizárásával vették le a címereket a háborús bűnösök sírjáról

Budapest, 2010. március 10., szerda (MTI) - A nyilvánosság teljes kizárásával került le a nemzeti címer 52 háborús bűnös sírjáról tavaly decemberben a 298-as parcellában; erről még a két héttel ezelőtt a Kossuth Klubban megrendezett kerekasztal-beszélgetésen jelen lévő Somogyi István, a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. képviselője sem tudott - közölte Csapody Tamás, jogász, szociológus szerdán az MTI-vel.

A rákoskeresztúri Új Köztemető 298-as parcellájában eltemetetteket kutató Csapody Tamás kiemelte: az 52 háborús bűnös sírján jelenleg is márványtábla, kopjafa és nemzeti szalag található, és a többi háborús bűnös sírján ezen felül még nemzeti címer is látható.

A parcella bejáratánál álló Nemzeti pantheon feliratú székelykaput el kellene távolítani, mert ott mintegy 130 háborús bűnös nyugszik. Éppen ezért valótlan az a nyilatkozat - folytatta -, amelyet Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB) főtitkára az MTI-nek adott, miszerint a székelykapu a "kommunizmus áldozataira emlékezetet".

A főtitkár nyilatkozatával vitatkozva Csapody Tamás hangsúlyozta: nemzeti és a nyilas ünnepeken a 298-as parcellánál "egyértelműen látható a folyamatos újnyilas jelenlét". Az újnyilasok felvonulásairól - legutóbb a február 16-i megemlékezésükről - és feliratos koszorúiról készült képek antifasiszta civil szervezetek honlapjain is láthatók.

Radnainé Fogarasi Katalin megjegyzésére reagálva elmondta: a 298-as parcella felett diszponáló NEKB és a Mementó táblát állíttató Szabadságharcosokért Közalapítvány vezetője egyaránt Boross Péter volt miniszterelnök. Megjegyezte: a tábla helytelenül tünteti fel, hogy a 298-as parcellába "az 1945 utáni diktatúra" áldozatait temették el.

Csapody Tamás emlékeztetett arra, hogy az M. Kiss Sándor egyetemi tanár által vezetett történészbizottság 2008. május 18-i jelentése javasolta "egy majdani szakértői bizottság felállítását, amelynek feladata véglegesnek tekinthető, történetileg hiteles névsor összeállítása lenne".

Elmondása szerint megkeresésére Radnainé Fogarasi Katalin 2009. február 25-i közölte, hogy nem áll szándékukban szakértői bizottság felállítása. Tehát a jelentés megszületése óta - folytatta - nem történt semmi ebben az ügyben,  és a NEKB nem támogatja a szakértői bizottság felállítását, amely, ha a botrány kirobbanása után, 2007 novemberében megalakult volna, akkor lassan be is fejezhette volna szakértői munkáját.

Egy el nem kezdődött, a bizonytalan jövőben elvégzendő munkára nem lehet alapozni a 298-as parcella rendezésének kérdését, ami "végképp nem képezhet semmiféle mentséget a kialakult és állandósult botrányra". Így a már meglévő szakértői jelentésben szereplő adatok alapján kell megfosztani a háborús bűnösöket a sírjukon lévő nemzeti szimbólumoktól - mondta.

Csapody Tamás azt is nehezményezte, hogy a történészbizottság jelentését sem a NEKB, sem a Szabadságharcosokért Közalapítvány, sem pedig a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal csaknem két évig nem hozta nyilvánosságra. A Nagy Imre Társaság fővárosi szervezete a jelentést megkérte a NEKB-től, de még 2009 decemberében sem adták át.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezet a NEKB-től viszont megkapta a jelentést - hiányos mellékletekkel - 2010 januárjában. Ezt az anyagot a TASZ engedélyével a Demokratikus Hálózat a saját honlapján közzétette - mutatott rá.

Mint mondta, január 27-én levélben fordult a NEKB-hez, hogy a jelentést az összes mellékletével együtt honlapjukon tegyék közzé, ezután került csak fel a NEKB honlapjára a mellékletek nélküli jelentés.

Közlése szerint M. Kiss Sándor állításával ellentétben nem a jelentés háttéranyagait kérték el a NEKB-től, hanem annak szerves részét képező és ugyanolyan közpénzből készült hivatalos mellékleteket. Ezek olyan alapinformációkat tartalmaznak, amelyek a nyilvánosságra tartoznak.

 

2010.02.14.

Elolvasom »

Előttünk a múltunk.

Elolvasom »

A "Történész bizottság jelentése" c. bejegyésben közreadott dokumentum egyik melléklete, a Rainer M. János által írt "Javaslat a Bizottság részére" c. irat⁽¹⁾:

 

Javaslat a Bizottság részére

A 298-as és 301-es parcellában jelenleg álló, névsorokat tartalmazó táblák botránykővé váltak. Holott emlékköveknek készültek. A 301-es parcella tábláján eredetileg szereplő 322 névből 4-et már korábban levéstek. Ám legalább még 67 nevet el kellene távolítani, mert viselőiket vagy köztörvényes bűnökért végezték ki, vagy olyan cselekményekért, amelyekért a 2. világháború után bármely demokráciában súlyos (ha nem éppen a legsúlyosabb) büntetés járt. Az 1956 előtti kivégzettek és halottak névsora felülvizsgálandó. A fennmaradókra – ide értve néhány nyilvánvaló 1956 előtti esetet – bizonyos nagyvonalúsággal illik a felirat („A kommunista diktatúra és az ’56-os forradalom és szabadságharcot követő megtorlás vértanúinak névsora:”) – jóllehet, ez a megfogalmazás is eléggé suta és zavaros.

A 298-301. parcella térségében az utolsó, konszenzussal jóváhagyott beavatkozás Jovánovics György 1956-ra emlékeztető művének megépítése volt. A további építmények, objektumok (székelykapu, katonai rendben álló kopjafák, „emlékművek”, névsoros táblák) felépítését sem társadalmi vita, sem pályázat, sem szakértői előkészítés nem előzte meg, s némelyik engedélyezése sem volt szabályos. Elig itt a székelykapu feliratára utalni, avagy arra, hogy a táblákon több tucat háborús bűnös, köztörvényes bűnöző, többszörös gyilkos stb. neve olvasható – miközben a történettudomány jelentős munkát végzett az utolsó húsz évben, amelynek eredményei mind hozzáférhetők. Igaz, hogy ezen a téren még számos feladatot el kell végezni – ez azonban nem menti az eddig elkövetett égbekiáltó szakmai hibákat, és megkérdőjelezi az egész eddigi emlékezeti munkát!

Kérdés, hogy ezek után mi is történjék?

Mert nyilvánvaló, hogy ez nem maradhat így. Nyilvánvaló, hogy a Magyar Köztársaság egyik legjelentősebb emlékhelyén nem szerepelhet a forradalom kivégzett miniszterelnöke egy névsorban közönséges gyilkosokkal. Nyilvánvaló, hogy a táblákat ebben a formában el kell tüntetni, és el kell gondolkozni, hogy mi maradjon (a helyükön). Nyilvánvaló, hogy ebben a formában a két parcella nem a szovjet típusú rendszer emlékezeti helye, hanem a szovjet típusú rendszerre való emlékezés lenyomata. Lenyomat a múlt század kilencvenes éveiből.

Vajon ez a lenyomat megőrzendő-e?

Nyilvánvaló, hogy igen – de nem úgy, hogy a táblák fennmaradnak. Ez a differenciálatlan névsor nem segíti, hanem összezavarja az emlékezetet, disszonanciát hoz létre. A halottak és sírjaik a helyükön maradnak. Az emlékezeti lenyomatot, a parcella jelen képét és kialakulását gondosan dokumentálni kell. A táblákat azonban nem kellene visszaállítani.

Javaslatom a következő:

1. A parcellákat nyilvánítsák nemzeti emlékhellyé (tudomásom szerint ez már lényegében eldöntetett).

2. Az 1989 előtti állapot és az 1989-2008 közötti változások részletes fotó- és egyéb dokumentációját össze kell állítani.

3. Történész szakértői csoport állítsa össze a parcellákban nyugvók névsorát és az periratok, valamint egyéb dokumentumok alapján készítse el az egyes személyek életrajzait.

4. Létesüljön a parcella közelében korszerű, elektronikus információs pont, amelyben tanulmányozható a parcellák részletes története, megjeleníthetők a korabeli jogszabályok, illetve a parcellák digitális térképén meghatározhatók az egyes sírok, hozzájuk rendelhető az ott nyugvók életrajza, képe, története. Az információs pont főszövege mondja el, érzékeltesse, hogy mi is történt itt, mit is jelent ez a hely:

a. az a hely, ahová a magyarországi szovjet típusú rendszer a Budapesten ítélet alapján kivégzett emberek holttesteit titokban, jeltelenül eltemette.

b. az a hely, amelyet 1989-ben, a rendszerváltás lélektani fordulópontján az 1956-os forradalomban való részvételért kivégzettek emlékére rendeztek be.

c. az a hely, amely 1990-től 2008-ig a magyarországi szovjet típusú diktatúra áldozataira való emlékezés kitüntetett helyévé vált.

5. Az információs pontban legyenek hozzáférhetők azok a listák, amelyek a különféle politikai leszámolások során különféle cselekményekért kivégzettek neveit tartalmazzák. Azokét is, akik nincsenek a 298-301-es parcellában. (Megfontolás tárgya lehet, hogy létezzen-e háborús-népellenes bűnösök listája, illetve köztörvényes lista – szerintem utóbbi biztosan nem kell).

6. Ha mindezek után Jovánovics 1956-os megtorlásra emlékeztető művén túl szükségesnek látszik egy, az egész helyet reprezentáló mű emelése, akkor azt előzze meg széleskörű szakmai, sőt társadalmi vita. Egy ilyen emlékmű kapcsán a megrendelőnek – a Magyar Köztársaságnak – világosan meg kell fogalmaznia válaszát olyan kérdésekre, mint például, hogy mit tart a háborús és népellenes bűnökről; hogyan vélekedik az azokért történt felelősségrevonásokról; miként ítéli meg például a Magyar Népköztársaság (és a Szovjetunió, a szovjet hadsereg) elleni hírszerző tevékenységet, annak fizetett változatát stb. Meg kell neveznie a helyet, amelyhez emlékművet rendel, meg kell határoznia olyan történeti jelenségeket, mint kommunista rendszer, áldozat, mártír stb.

7. Ha mindezek után a Köztársaság új emlékművet emeltet, arra pályázatot kell kiírni, s rangos nemzetközi bírálóbizottság ítélete elé bocsátani.

 

Budapest, 2008. május 6.

 

 

Rainer M. János

 

(*) Ezt a dokumentumot szöveges formátumban kaptuk Rainer M. Jánostól , ez itt annak a HTML-be átültetett változata. A szerző hozzájárulásával.

Dr. Boross Péter a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke egy öt tagból álló történész bizottságot kért fel arra, hogy a bizottság tárja fel, "hogy a Rákoskeresztúri temető 298-es és 301-es parcellájában eltemetettek, és az ott lévő emléktáblákon feltüntetettek közül kik azok, akik nem méltóak az utókor tiszteletére."

E bizottság 2008. május 18.-án készült jelentéséről szóló dokumentumokat a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezet bocsátotta rendelkezésünkre, melyeket itt faximilében közreadunk:

A jelentés:

 

A 298-as parcella nevei:

A 301-es parcella nevei^(*):

A 301. parcellában álló „táblán” szereplő olyan 1956 után kivégzettek, akiket nem a forradalomban való részvételért ítéltek halálra

 

1. Aradi István

(Kunszentmárton, 1924. november 9. Lázi Erzsébet)

Budapest, 1960. január 15.

HL, BKB (?), 0083/1959.

Hűtlenség.

Külföldi megbízóinak adatokat szolgáltatott a belügyi szervekről, ipari létesítményekről, gazdálkodással kapcsolatos politikai döntésekről.

 

2. Bajdik Sándor

(Nagykáta, 1931. március 14. Tóth Anna)

Budapest, 1960. október 22.

Pest Megyei Bíróság, 122/1960.

Gyilkosság.

1959. október 13-ára virradó éjjel Gombás Jánossal megölte Szécsenyi Sándort. Bajdik büntetett előéletű volt, azért ítélték halálra, társa, a gyilkosság elkövetője életben maradt.

 

3. Balogh Tamás

(Budapest, 1931. október 15. Balogh Róza)

Budapest, 1958. március 4.

FB, 3195/1957.

TT sérelmére ismételten, visszaesőként elkövetett betöréses lopás.

19 alkalommal követett el lopást, betörést.

 

4. Barabás László

(Kőszeg, 1909. március 21. Bajza Hedvig)

Budapest, 1960. november 29.

FB, 698/1975. 9059/1959.

I.r. dr. Akantisz Rezső.

1935-től dolgozott a rendőrség politikai osztályán, először a jobboldali, majd 1944. március 28-ától a baloldali radikalizmussal foglalkozott. A vádirat szerint több alkalommal fizikai kényszerrel szedte ki a vádlottakból a vallomást. 1944. október 15-e után utasítására több zsidó származású személyt adtak át a nyilasoknak.

 

5. Bárdos János

(Vizvár, 1902. november 21. Zlatár Teréz)

Budapest, 1959. október 2.

HL, BKB (?), 0042/1959.

I.r. Horváth Sándor

Háborús bűntett.

Vádlottakat az 1940-es alagi, az 1941-42-es újvidéki, illetve délvidéki, majd az 1942-43-as soroksár-újtelepi, az erdélyi, felvidéki, valamint a Bp. Andrássy-laktanyai ún. nyílt (csendőr) nyomozások, végül a csillaghegyi nyomozás során kommunisták és más baloldali személyek ellen elkövetett atrocitások miatt vonták felelősségre.

 

6. Berta János

(Máhomfa, 1938. április 4. Kovács Julianna)

Budapest, 1959. március 28.

HL, 009/1959.

Hűtlenség.

1956 novemberében Nyugatra szökött, ahol beszervezte egy kémszervezet. 1958 októberében visszajött Magyarországra, hogy adatokat szerezzen be szovjet és magyar katonai objektumokról. Még tevékenysége megkezdése előtt őrizetbe vették.

 

7. Bódis János

(Ágtelek, 1911. április 9. Jakab Zsuzsanna)

Budapest, 1958. április 10.

HL, B. 04/1958.

Hűtlenség.

Nincs érdemi leírás.

 

8. Bori János

(Uri, 1915. február 12. Kovács Mária)

Budapest, 1960. január 27.

HL, BKB, 094/1959.

I.r. Rasztik Péter

Háborús bűntett.

A Délvidék megszállása után részt vettek partizánok és baloldali személyek, valamint szerb értelmiségiek meggyilkolásában.

 

9. Csontos Elekné, sz. Kenderesi Mária

(Tószeg, 1907. március 26.)+

kivégzésről nincs adat.

Pest Megyei Bíróság, 1713/1957.

I.r. Fekete Sándor

Gyilkosság.

1957. szeptember 12-én gyilkosság családi ellentétekből.

 

10. Farkas Gáspár

(Nagymácséd, 1914. január 4. Kovács Johanna)

Budapest, 1960. január 27.

HL, BKB, 094/1959.

I.r. Rasztik Péter

Háborús bűntett.

A Délvidék megszállása után részt vettek partizánok és baloldali személyek, valamint szerb értelmiségiek meggyilkolásában.

 

11. Fekete Sándor

(Tiszajenő, 1930. május 1. Krenács Piroska)

kivégzésről nincs adat.

Pest Megyei Bíróság, 1713/1957.

I.r. Fekete Sándor

Gyilkosság.

1957. szeptember 12-én gyilkosság családi ellentétekből.

 

12. Fenyvesi Miklós

(Szerencs, 1935. december 7. Rozmanik Ilona)

Budapest, 1959. március 28.

HL, BKB 008/1959.

1956. november 4-e után nem tért vissza alakulatához, külföldre szökött, ahol beszervezték kémnek. Katonai objektumok felderítésére kapott feladattal 1958 októberében tért vissza, majd a szükséges adatokat beszerezve megpróbálta ismét elhagyni az országot, amikor őrizetbe vették.

 

13. Forrós Szele László

(Kispest, 1936. október 19. Tiringer Julianna)

Budapest, 1961. január 26.

FB, 6674/1962.

Két rendbeli gyilkosság és rablás.

Oszterág Károllyal 1960. május 20-án meggyilkolt egy idős házaspárt, akiket kiraboltak.

 

14. Géber Miklós

(Család, 1903. október 16. Pekárik Etel)

Budapest, 1957. szeptember 14.

HL, BKB, 0055/1957. (nem stat., első fokon csak életfogyt.)

Hűtlenség

1955 decemberétől társaival Nyugaton élő rokonokon keresztül kapcsolatot tartottak fenn egy osztrák kémszervezettel, és rendszeresen szolgáltattak adatokat magyar belügyi és honvédelmi egységekről. Az 1956-os forradalomban nem vettek részt.

 

15. Gonda András

(Békéscsaba, 1900. november 19. Ratai Ilona)

HL, BKB (?), 099/1959.

I.r. Sótonyi Jenő

Háborús bűntett.

Csendőr, a világháború idején visszacsatolt országrészeken részt vett kommunisták és más baloldali személyek letartóztatásában, megkínzásában és kivégzésében.

 

16. Goór László

(Nagykanizsa, 1934. május 12. Horváth Anna)

Budapest, 1957. szeptember 20.

FB, 1943/1957.

I.r. Horváth Gyula

Gyilkosság.

Homoszexuális prostituáltként 1957. május 6-án társával felment Béres Gyula lakására, akit egy szódásüveggel agyonvertek.

 

17. Hajnal Sándor

(Vulkán, Románia, 1914. december 16. Hajnal Júlia)

Budapest, 1959. július 21.

HL, BKB, 0032/1959.

Hűtlenség bűntettének kísérlete.

Semmi az esetről.

 

18. Hangódi István

(Dány, 1914. május 11. Gugó Erzsébet)

Budapest, 1957. december 31.

Pest Megyei bíróság, 2457/1956.

Gyilkosság.

1956. november 23-án agyonlőtte Lázár Flóriánt, akire haragudott, amiért 1945-ben nem kapott földet. Lázárt már a forradalom idején is meg akarta öletni a községbe érkező fegyveresekkel. Van némi 56-os zöngéje.

 

19. Hegedős Géza

(Budapest, 1913. február 19. Linek Erzsébet)

Budapest, 1959. november 18.

FB, 2866/1959.

Háborús bűntett.

A nyilas uralom alatt Kispest városvezetője volt, parancsára több embert letartóztattak, megkínoztak, kivégeztek. 1945 után más néven, hamis papírokkal élt.1956-ban nem vett részt a forradalomban.

 

20. Horváth Gyula

(Nagypeterde, 1935. június 6. Lukács Mária)

Budapest, 1957. szeptember 20.

FB, 1943/1957.

I.r. Horváth Gyula

Gyilkosság.

Homoszexuális prostituáltként 1957. május 6-án társával felment Béres Gyula lakására, akit egy szódásüveggel agyonvertek.

 

21. Horváth Lajos

(Budapest, 1924. május 21. Stefánovics Irén)

Budapest, 1959. július 9. vagy 30.

FB, 6920/1958.

Gyilkosság

1958. november 1-jén késsel megölte élettársát, majd annak nyolcéves kislányát is megfojtotta. November 7-én öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették.

 

22. Horváth Sándor

(Hencida, 1906. október 21. Győrösi Eszter)

Budapest, 1959. október 2.

HL, BKB (?), 0042/1959.

I.r. Horváth Sándor

Háborús bűntett.

Vádlottakat az 1940-es alagi, az 1941-42-es újvidéki, illetve délvidéki, majd az 1942-43-as soroksár-újtelepi, az erdélyi, felvidéki, valamint a Bp. Andrássy-laktanyai ún. nyílt (csendőrÖ nyomozások, végül a csillaghegyi nyomázás során kommunisták és más baloldali személyek ellen elkövetett atrocitások miatt vonták felelősségre.

 

23. Horváth Tibor

(Alsóság, 1936. szeptember 15. Kovács Irén)

Budapest, 1959. március 4.

FB, 968/1991. 8098/1958.

Fegyverrejtegetés, szándékos emberölés, rablás.

1956 után Nyugatra menekült, Hamburgban megismerkedett Eke Istvánnal, aki 1958-ban meggyilkolt. Ezt követően átszökött az NDK-ba, ahol őrizetbe vették, és átadták a magyar haróságoknak.

 

24. Hőgye Sándor

(Karcag, 1933. november 25. Szendrei Zsuzsanna)

Budapest, 1959. december 14.

FB, 2841/1975. Nb. 9057/1959.

Gyilkosság, rablás.

1959. október 16-án előre megfontolt szándékkal meggyilkolta Nagy Istvánt, a feleségét, egyéves gyermeküket, majd kirabolta a tanáyjukat.

 

25. Ignéczi Károly

(Kozocsa, 1903. december 9. Ignéczi Zsófia)

1959. december 18.

HL, BKB, 089/1959.

I.r. Juhász András

Háborús bűntett.

Emberek megkínzása és kivégzése.

26. Illéssy Gábor

1934. január 19.

Kivégezték: 1957. október 5.

 

27. Ilyés (Illyés) László

(Budapest, 1934. január 1. Retkes Veronika)

Budapest, 1958. május 14.

HL, BKB (?), 007/1958.

Hűtlenség.

1956. október 30-án elhagyta az országot. Münchenben kihallgatták, és kiképezték fotózásra, titkosírásra. 1957 szeptemberében hazajött, Rábahídvégnél elfogták, azonnal beismerő vallomást tett.

 

28. Izsó András

(Komádi, 1905. június 8. Nagy Róza)

Budapest, 1959. október 15.

HL, BKB, 061/1959.

I.r. Pongrácz János

Háborús bűntett

Emberek megkínzása és kivégzése a világháború idején.

 

29. Joó Lajos

(Mezőszilas, 1915. szeptember 6. Semjén Lívia)

Budapest, 1960. január 27.

HL, BKB, 094/1959.

I.r. Rasztik Péter

Háborús bűntett.

A Délvidék megszállása után részt vettek partizánok és baloldali személyek, valamint szerb értelmiségiek meggyilkolásában.

 

30. Juhász András

Háborús bűntett.

Emberek megkínzása és kivégzése.

 

31. Kalapos János

(Zsablya, 1909. december 29. Dóczi Anna)

Budapest, 1960. január 27.

HL, BKB, 094/1959.

I.r. Rasztik Péter

Háborús bűntett.

A Délvidék megszállása után részt vettek partizánok és baloldali személyek, valamint szerb értelmiségiek meggyilkolásában.

 

32. Karabélyos Imre

(Alsólendva, 1907. október 15. Süket Verona)

Budapest, 1959. november 3.

HL, BKB, 050/1959.

I.r. Karabélyos Imre

Háborús bűntett.

A Nemzeti Számonkérés Szervezete nyomozóosztály parancsnoka volt. Ő irányította a Bajcsy-Zsilinszkyék elleni nyomozást, de nevéhez fűződik több más ellenálló csoport leleplezése és felszámolása is. Budapest ostromakor a tábori rendészeti szolgálatot irányította. Megpróbálta Hindyt rávenni Budapest védelmének feladására, 1944-1945-ben ezért nem állították bíróság elé.

 

33. Kómár József

(Pócspetri, 1914. március 30. Lugosi Borbála)

1959. december 18.

HL, BKB, 089/1959.

I.r. Juhász András

Háborús bűntett.

Emberek megkínzása és kivégzése. 1956-ban nemzetőr volt.

 

34. Kovács István

(Székelykertesztúr, 1927. január 14. Pinke Mária)

Budapest, 1957. október 31.

HL, BKB, 0039/1957.

I.r. Kovács István

Hűtlenség

Nyugatra menekült, beszervezték, hazajött, elfogták.

 

35. Kristóf László

(Nógrádverőce, 1911. augusztus 30. Hartó Eszter)

Budapest, 1959. november 28.

HL, BKB, 065/1959.

I.r. Kristóf László

Háborús bűntett.

Emberek megkínzása és kivégzése.

 

36. Kuti István

(Budapest, 1926. július 24. Puchy Vilma)

Budapest, 1959. július 7.

HL, BKB, 038/1959.

Hűtlenség

A forradalom idején a bécsi magyar követségen teljesített szolgálatot. A követség forradalmi bizottságának tagjaként részt vett több határozat meghozatalában. December 30-án hazarendelték, 5000 shillinggel nem tudott elszámolni. 1957 tavaszán felajánlotta az osztrák konzulnak, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében kiadja az általa ismert hírszerző tisztek és ügynökök névsorát.

 

37. Lassu István

(Fót, 1899. október 7. Csuzi Zsuzsanna)

Budapest, 1957. augusztus 3.

FB, Gys. 2297/1957.

A forradalom idején szabadult ki a börtönből, sorozatos lopásokat követett el. Első fokon még csak 15 évi börtönbüntetésre ítélték.

 

38. Major János

(Csepel, 1906. május 30. Firnigl Katalin)

Budapest, 1959. október 2.

HL, BKB (?), 0042/1959.

I.r. Horváth Sándor

Háborús bűntett.

Vádlottakat az 1940-es alagi, az 1941-42-es újvidéki, illetve délvidéki, majd az 1942-43-as soroksár-újtelepi, az erdélyi, felvidéki, valamint a Bp. Andrássy-laktanyai ún. nyílt (csendőrÖ nyomozások, végül a csillaghegyi nyomázás során kommunisták és más baloldali személyek ellen elkövetett atrocitások miatt vonták felelősségre.

 

39. Makó Kláger László

(Budapest, 1911. április 12. Fáber Eleonóra)

Budapest, 1959. július 25.

HL, BKB, 0036/1959.

Hűtlenség, államtitok folyamatos megsértése.

A vádban szerepelt, hogy a forradalom idején is szolgáltatott adatokat az angol és az amerikai követségeknek. 1956 előtti büntetésének töltésekor beszervezte a BM. 1957. június 24-én nem politikai ügy miatt tartóztatták le. Makó-Kléger néven szerepel, anyagait tüzetesebben kellene tanulmányozni!

 

40. Matyeinszki István

(Sóskút, 1933. július 31. Zámecsnyik Ilona)

Budapest, 1958. május 8.

FB, 5638/1957.

TT sérelmére lopás, orgazdaság.

1957. július 16-án 200 ezer forintot ellopott az Egyedi Gépgyár (Csepel Vas- és Fémművek) pénztárából. 1956. november 10-én szerzett egy pisztolyt. Első fokon tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték, ítéletét a másodfokon eljáró LB NBT súlyosbította halálra. A felesége volt a pertársa.

 

41. Meggyesi Ágoston, Félegyházi

(Gyula, 1915. február 22. Váradi Szakmári Margit)

Budapest, 1959. október 6.

HL, BKB, 058/1959.

Háborús bűntett.

1944 tavaszán-nyarán a nagyváradi gettó (egyik) nyomozócsoportjának a parancsnoka volt, amelynek feladata a zsidók elrejtett vagyonának felkutatása volt. A nyomozócsoport szadista módszerei többeket öngyilkosságba kergettek. Jóllehet a kínzásokban személyesen nem vett részt, de tudott azokról, és szabad kezet engedett beosztottainak. 1944–1950-ben szovjet fogságban volt. 1950–1953-ban Kazincbarcikán volt internálótáborban. 1953–1958-ban rendőri felügyelet alatt állt. A Kolozsvári Népbíróság 8/1946. sz. ítéletével távollétében háborús bűntett vádjával halálra ítélte.

 

42. Menyhárt Gyula

Abádszalók, 1904. február 29. Borbély Eszter

Budapest, 1959. július 2.

FB, Nb. 2305/1959.

Szándékos emberölés, lopás.

1959. február 16-án egy veszekedés során megölte sógornőjét, Walter Liberátnét, majd magához vette annak pénztárcáját.

 

43. Marényi (Merényi?) Ernő

(Zalaegerszeg, 1914. október 13. Knopp Edvin)

Budapest, 1957. október 31.

HL, BKB, 0039/1957.

I.r. Kovács István

Hűtlenség

Nyugatra menekült, beszervezték, hazajött, elfogták.

 

44. Mészáros István

(Tápiógyörgye, 1934. március 8. Ladányi Jolán)

Pest Megyei Bíróság, 1016/1957.

Gyilkosság.

1956. december 6-áról 7-ére virradó éjszaka családi ellenétek miatt megölte a saját anyját. Első fokon először csak életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

 

45. Michalides Györgyné

(Albertirsa, 1923. december 7. Mala Anna)

Budapest, 1959. április 7.

FB, B. 4525/1958.

Gyilkosság és rablás.

1958-ban meglopta, majd meggyilkolta főbérlőjét (Fejes Gyulánét). Büntetett előéletű volt.

 

46. Molnár László

(Domony, 1922. március 26. Szendi Horváth Etelka)

Budapest, 1958. február 20.

FB. MN LB NB. III. 5025/1958.

TT sérelmére elkövetett lopás, csalás és sikkasztás.

 

47. Molnár Mihály

(Seregélyes, 1908. szeptember 21. Polányi Julianna)

Budapest, 1959. november 28.

HL, BKB, 065/1959.

I.r. Kristóf László

Háborús bűntett.

Emberek megkínzása és kivégzése.

 

48. Monostori Lajos

(Gödöllő, 1913. március 15. Németh Katalin)

Budapest, 1959. november 3.

HL, BKB, 059/1959.

Háborús bűntett.

Csendőr őrmester, 1941-től a Szegedi Csendőr Nyomozó Alosztály nyomozója. 1941–1944-ban rendszeresen részt vett a Délvidéken kommunisták utáni nyomozásokban. A bíróság bűnösnek találta az elfogottak megkínzásában és meggyilkolásában.

 

49. Nagy István

(Nagyrév, 1934. augusztus 24. Barangi Rozália)

Szolnok, 1960. december 1.

Szolnok Megyei Bíróság, B. 781/1960.

Gyilkosság és rablás

1960. július 4-én megölte özv. Varga Imrénét. Lakását feldúlta, de az idős asszony megtakarított pénzét nem találta meg.

 

50. Nagy Mihály

(Rákóczifalva, 1902. október 9. Antal Erzsébet)

1959. december 18.

HL, BKB, 089/1959.

I.r. Juhász András

Háborús bűntett.

Emberek megkínzása és kivégzése. 1939–1945-ben Ungváron részt vett baloldali személyek megkínzásában és meggyilkolásában.

 

51. Ökrös Vince

(Szeged, 1901. január 1. Pintér Anna)

Budapest, 1959. október 2.

HL, BKB (?), 0042/1959.

I.r. Horváth Sándor

Háborús bűntett.

Vádlottakat az 1940-es alagi, az 1941-42-es újvidéki, illetve délvidéki, majd az 1942-43-as soroksár-újtelepi, az erdélyi, felvidéki, valamint a Bp. Andrássy-laktanyai ún. nyílt (csendőrÖ nyomozások, végül a csillaghegyi nyomázás során kommunisták és más baloldali személyek ellen elkövetett atrocitások miatt vonták felelősségre.

 

52. Palotás Ferenc

(Pozsony, 1913. március 7. Magyari Anna)

Budapest, 1959. november 28.

HL, BKB, 065/1959.

I.r. Kristóf László

Háborús bűntett.

Emberek megkínzása és kivégzése.

 

53. Patkó István

(Karancsalja, 1910. április 17. Licskó Mária)

HL, BKB (?), 099/1959.

I.r. Sótonyi Jenő

Háborús bűntett.

Csendőr, a világháború idején visszacsatolt országrészeken részt vett kommunisták és más baloldali személyek letartóztatásában, megkínzásában és kivégzésében.

 

54. Pesti István

(Piskót, 1897. október 8. Horváth Rozália)

Budapest, 1959. október 2.

HL, BKB (?), 0042/1959.

I.r. Horváth Sándor

Háborús bűntett.

Vádlottakat az 1940-es alagi, az 1941-42-es újvidéki, illetve délvidéki, majd az 1942-43-as soroksár-újtelepi, az erdélyi, felvidéki, valamint a Bp. Andrássy-laktanyai ún. nyílt (csendőrÖ nyomozások, végül a csillaghegyi nyomázás során kommunisták és más baloldali személyek ellen elkövetett atrocitások miatt vonták felelősségre.

55. Pongrácz János

(Lőgérpatonya, 1898. február 7. Bódis Terézia)

Budapest, 1959. október 15.

HL, BKB, 061/1959.

I.r. Pongrácz János

Háborús bűntett

Emberek megkínzása és kivégzése a világháború idején.

 

56. Rasztik Péter

(Zsablya, 1902. július 29. Csorba Julianna)

Budapest, 1960. január 27.

HL, BKB, 094/1959.

I.r. Rasztik Péter

Háborús bűntett.

A Délvidék megszállása után részt vettek partizánok és baloldali személyek, valamint szerb értelmiségiek meggyilkolásában.

 

57. Sipos István

(Földeák, 1910. november 25. Bajusz Mária)

HL, BKB (?), 044/1960.

I.r. dr. Binder Gusztáv, volt csendőr fhdgy.

Budapest, 1960. július 30.

Háborús bűntett.

1941-től, a Délvidék visszacsatolása után a Bácskában volt csendőr. Többek között Óbecsén és Újvidéken vett részt partizánok és baloldali személyek megkínzásában és kivégzésében. 1944-ben a Nemzeti Számonkérő Szervezetnél volt nyomozó.

 

58. Sótonyi Jenő

(Pozsony, 1913. október 25. Jünling Teréz)

HL, BKB (?), 099/1959.

I.r. Sótonyi Jenő

Háborús bűntett.

Csendőr, a világháború idején visszacsatolt országrészeken részt vett kommunisták és más baloldali személyek letartóztatásában, megkínzásában és kivégzésében.

 

59. Talló Mihály

(Zsablya, 1919. július 9. Fárbás Erzsébet)

Budapest, 1960. január 27.

HL, BKB, 094/1959.

I.r. Rasztik Péter

Háborús bűntett.

A Délvidék megszállása után részt vettek partizánok és baloldali személyek, valamint szerb értelmiségiek meggyilkolásában.

 

60. Török Ferenc

(Orosháza, 1907. november 19. N. Nagy Julianna)

Budapest, 1959. november 3.

HL, BKB, 059/1959.

I.r. Monostori Lajos

Háborús bűntett.

1941-től csendőr nyomozóként rendszeresen részt vett baloldali személyek elleni nyomozásokban. A bíróság bűnösnek találta az elfogott személyek megkínzásában és megölésében.

 

61. Varga István, C.

(Szentmártonkáta, 1911. március 1. Fodor Zsuzsanna)

Budapest, 1957. január 16.

HL, BKB, stat. 2015/1957.

Lőszer- és fegyverrejtegetés, szándékos emberölés.

1956. december 31-én Szentmártonkátán vejét ittas állapotban agyonszúrta. A forradalomban nem vett részt.

 

62. Vass Gyula

(Szeged, 1936. április 12. Deák Julianna)

Budapest, 1961. augusztus 30.

Szegedi Megyei Bíróság, B. 710/1961.

Gyilkosság, szándékos emberölés, erőszakos nemi közösülés.

1961 áprilisában Szegeden brutálisan meggyilkolt öt embert.

 

---------------

63. Hódos Sándor

(Biharugra, 1929. március 5. Bíró Margit)

Budapest, 1961. február 16.

HL, BKB, 76/1958.

Szervezkedés vezetése, lopás, rablás.

Nem végezték ki, a börtönben elhunyt fertőzéses agyvelő- és agyhártyagyulladásban.

 

(1956-os Intézet Adattára, Szakolczai Attila összeállítása alapján)

 

Budapest, 2008. május 7.

 

 

 

________________________________

(*) Ezt a listát szöveges dokumentum formájában kaptuk, ez itt annak a HTML-be átültetett változata.

Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány kuratóriumának elnöke december 21-i dátummal Donáth Ferencnek, a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete elnökének válaszolt a szervezet, a Demokratikus Hálózat és több magánszemély nyílt levelére, amelyben az aláírók a 298-as parcella botrányának megszüntetését sürgették. A levelet a címzett engedélyével faximilében tesszük közzé.

A 298-as parcellában előállt helyzetért felelősök sokáig úgy gondolták, ez nem ügy. Amikor Csapody Tamás elkezdte cikksorozatát, sokáig úgy vélhették, egy magányos harcost legegyszerűbb agyonhallgatni.
Mára rá kellett jönniük, hogy ezt az ügyet aktivisták csapata viszi tovább, akik nem adják fel egykönnyen. Csapody Tamás barátunknak segítsége akadt. Se többet, se kevesebbet nem kívánunk: a felelősök nézzenek szembe azzal, mi az, amit elfogadhatatlannak tarrtunk abban a parcellában, és üres szövegek vagy - a helyzetet még tovább rontó - álcselekvés helyett végezzék el a Köztársaság alkotmányának szelleméhez illő rendezést.

Addig azonban még meg kell vívnunk az értetlenséggel.
A mai Népszabadságban Boross Péter és Zlinszky János próbálta csúsztatásokkal "megválaszolni" Csapody Tamás legutóbbi cikkét ("Kegyelet és emlékezet", http://nol.hu/lap/forum/20091203-kegyelet_es_emlekezet ).
Boross és Zlinszky próbálkozásaira Csapody Tamás válaszolt - pontosan, bölcsen.

A NOL-on a cikkek itt olvashatók:
Boross válaszának lényege: "a vitát lezárom" (meg se nyitotta....)  
Zlinszky válaszának lényege: az egyik bizottság nem felelős azért, amit a másik bizottság művel...

Csapody Tamás sorait ide is bemásoljuk:
A 298-as parcella botrányáról először a Népszabadság 2007. november 8-án és december 12-én megjelent számai adtak hírt.

E cikkek nem tettek említést Szálasi Ferenc sírjáról. Dr. Boross Péter e cikkek nyomán, 2007 decemberében (tehát a forradalom 51. és nem az 50. évfordulója után) hívta össze a tényfeltáró bizottságot. Szálasi feltételezett sírjának ehhez nem volt semmi köze.

A 298-as parcella sírjaival formálisan valóban a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. rendelkezik, de a parcellával kapcsolatos döntéseket az NEKB és a mellérendelt szervezetek, pl. a Szabadságharcosokért Közalapítvány (SZK) hozzák. A táblacserékről is az SZK döntött és az SZK végeztette el a munkát. Ellentétben dr. Zlinszky János állításával, Donáth Ferenc, a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének elnöke nem kapott betekintést a történészbizottság jelentésébe. A jelentést titkosítottnak kell tekinteni, amíg közzé nem teszik.

A márványtáblákon már valóban nem szerepelnek a háborús bűncselekmény elkövetéséért kivégzettek nevei. A táblacsere örvén azonban egy vadonatúj, a dr. Boross Péter vezette SZK által állított, a háborús bűnösöket is mártírként beállító „Memento” feliratú márványtáblát állítottak föl – szintén közpénzen. A Demokratikus Hálózat és a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete december 2-án sajtótájékoztatót tartott a 298-as parcella botrányainak megszüntetése tárgyában, s másnap a Népszabadságban megjelent Kegyelet és emlékezet c. írásom. Mindezek hatására 52 háborús bűnös sírjának márványtáblájáról durván eltávolították a fémből készült nemzeti címert. A többi háborús bűnös sírján, így a dr. Boross Péter által említett síron is minden változatlan!

Tény: a 298-as parcella „magánkezdeményezéseken túl kizárólag magánadományokból és önkormányzati támogatásokból létesült”. A kezdeményezők és adományozók hungaristák voltak. Amikor a parcella bejáratánál a hungaristák „Nemzethi pantheon” feliratú székelykaput állíthattak fel, a belügyminisztert dr. Boross Péternek hívták.

Mindig egyértelműen kiálltam a minden halottat, így a háborús bűnösöket is megillető kegyeleti jogok tiszteletben tartása mellett. A háborús bűnösök sírját békén kell hagyni, de jelenlegi sírjukról a nemzeti jelképeket el kell távolítani és az odalátogatókat többnyelvű táblán kell tájékoztatni elkövetett bűncselekményeikről.

a teljes szöveg itt olvasható>>>

A nyomtatott és az online sajtó után lassan az elektronikus média is felfigyel a 298-as botrányra. Bolgár György a Klubrádióban kérdezte Csapody Tamást, Donáth Ferencet és Boross Péter. A Demokratikus Hálózat összeállítása a hanganyagokból.

Tamás Tibor Lapcsócsálója blogjában

Tamás Tibor Csapody Tamás a Népszabadságban megjelent "Kegyelet és emlékezés" c. cikkét ismerteti blogjában, és kitér a 298-as botrány egyéb aktualitásaira is.

Itt >>>>>> 

Boross Péter részére,

mint a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB),

valamint a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke

 

 

Tárgy: A Rákoskeresztúri Köztemető 298-as parcellájában kialakított Nemzeti Panteon történelmileg korrekt átszervezése

 

 

 

Tisztelt Boross Péter Úr!

 

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az Ön vezetésével működő Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elérte, hogy a sztálinista diktatúra áldozatainak – a magyar polgárok adóforintjaiból létesített – emlékhelye, a Rákoskeresztúri Köztemető 298-as parcellája mára a magyar szélsőjobboldal, a nyilas mozgalom egyik búcsújáró helyévé vált.

 

Az eme tény kiváltotta közfelháborodás nyomán csupán látszatintézkedések történtek; a temető látogatóinak tisztességes tájékoztatása továbbra is elmarad.

 

Arról, hogy kik és miért kerültek a parcellába, ennyi olvasható: "A II. világháborút követően 1945 és 1956 között hazánkban a hatalmat törvénytelen eszközökkel megszerző és gyakorló szovjetbérenc kommunista rezsim rémuralma ellen szervezkedő nemzeti ellenállás számos résztvevőjét halálra ítélték és kivégezték, sokukat pedig börtönbe vetették. Számosan a börtönben haláloztak el."

 

Nem kívánunk belemenni abba a történelmi vitába, hogy az 1945-48 közötti időszakot egybe lehet-e mosni az 1949-től 1956-ig terjedő időszakkal. Az idézett felirat azonban ezen túl is elfogadhatatlan, mert hazug. Szándékosan, rosszhiszeműen elfedi azt a tényt, hogy a parcellában 1948 előtt háborús bűnökért jogosan felelősségre vont bűnözők, elvetemült gyilkosok is díszsírhelyet kaptak. Gyermekek, asszonyok, magyar emberek „önként, kéjjel” elkövetett kínzása és gyilkolása hatvan év után sem minősíthető "nemzeti ellenállás”-nak.

 

Szerintünk, a Demokratikus Hálózat és a Nagy Imre Társaság budapesti tagjai és szimpatizánsai, illetve a kezdeményezéshez csatlakozott magánszemélyek szerint ez az állapot a Magyar Köztársaság szégyene. Tanusítjuk, hogy az ötvenhatos mártírok tiltakoznának a leghevesebben az ellen, hogy emléküket a nyilas gyilkosok emlékével sunyi módon összevegyítsék. Az ország az igaz mártírok emlékének és saját magának, múltjának és jövőjének tartozik azzal, hogy a parcella ügye európai és magyar szellemben minél előbb rendeződjön.

 

Ennek érdekében

 

1. Le kell cserélni a parcella a 301-es parcella felőli sarkánál felállított, "Mementó" című feliratos táblát. Ennek helyén és a parcellánál bárhol felállított táblákon kivétel nélkül szerepeljen a következő tény: "A 298-as parcellába 1945-től a legkülönbözőbb okokból kerültek halálra ítélt és kivégzett személyek. Egy részük bizonyíthatóan elkövetett háborús, emberiségellenes bűnért kapta ítéletét. A parcellában lévő "kopjafa-foghíjak" az ő sírhelyüket jelölik."

 

2. Le kell cserélni a huszadik századi magyar történelmet meghamisító – a Bizottság által nemrégiben elhelyeztt – egyéb emléktáblákat is. Tűrhetetlen például a Vámház körút 5-ös háznál Horthy Istvánnak állított emléktábla szövege, amely azt a látszatot kelti, mintha a Szovjetunióra a náci Németország alárendelt szövetségeseként támadó magyar hadsereg és tisztjei "hazájukért" hoztak volna áldozatot, valamiféle tiszteletre méltó célért! Minden halálos áldozatnak adjuk meg a kegyeletet, de ehhez semmi szükség nincs a rablóháború "honvédő harccá" hazudására. A Bizottság visszamenőleg az összes hasonló emléktábla állítását vizsgáltassa felül a huszadik század történelmének megkérdőjelezhetetlen történész szakértőivel!

 

3. El kell távolítani a parcella főbejáratához az első, elfogadhatatlan szellemiségű parcellarendezésben részt vevő "civil szervezetek" által felállított székelykaput. Az a székelykapu, a rajta lévő hazug "Nemzeti Pantheon" felirattal együtt azt a látszatot kelti, mintha a parcella kizárólag ártatlan áldozatok, kivégzett „szabadságharcosok” nyughelye lenne. 

 

4. El kell távoltani a parcella sarkában az ugyanazon körhöz, tehát a szélsőjobboldalhoz tartozó "civilek" által elhelyezett "mártír bajtársaknak" címzett emlékkövet.

 

5. Elkerülhetetlen a sírhelyek átalakítása is. A bizonyíthatóan elkövetett háborús bűnök vagy köztörvényes bűncselekmények miatt kivégzett személyek sírhelyeit a díszsírhelyektől egyértelműen megkülönböztethetően, jelzések nélkül kell hagyni. Nemzeti címer, kopjafa és bármi az utókor tiszteletét kifejező jelzés esetükben nem elfogadható.

 

6. Korrekt, részletes, szakemberek által készített tájékoztatást kell adni arról, hogy ki miért került a parcellába. A sírköveken, vagy a sorok végén elhelyezett táblákon világos, pontos információk szerepeljenek.

A tájékoztató tartalmazzon részletes ismertetőt arról is, hogy miként kerültek az ártatlan áldozatok, a kivégzett hősök sírjai közé elvetemült gyilkosok földi maradványai.

 

7. A 298-as parcellát egyértelműen el kell különíteni a 301-estől. A 298-as parcella nem maradhat a Magyar Köztársaság Kormányának védnöksége alatt álló "díszparcella", nem maradhat a "Nemzeti Sírkert" része. A 298-as parcellát a 298-as határán végig magas sövény válasza el a 301-estől, és egyértelmű felirat tájékoztassa a mindkét irányból érkezőket, hogy mely parcellák tartoznak a Nemzeti Sírkerthez.

 

A Magyar Köztársaság Kormánya által felügyelt Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy érvényesül-e a Magyar Köztársaságban az az elv, hogy a háborús bűnösök és köztük a bori keretlegények sem nem hősök, sem nem mártírok. Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóin demokratikus pártok és közjogi méltóságok által koszorúzott parcellában a gyilkosok sírját meg kell fosztani a nemzeti jelképektől és díszsír jellegüktől. A Bizottságnak el kell döntenie, hogy a forradalom ünneplésébe és 56 örökségébe belefér-e nyilasok, hungaristák és keretlegények ünneplése is.

 

Választ kell adnia arra a kérdésre, érvényesnek tartják-e a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság honlapján olvasható sorokat? „A Nemzeti Sírkert részévé minősítés minden esetben az elhunyt életművének megítélése alapján történik. A minősítésnél döntő szempontnak az számít, hogy a szóban forgó személy jelleme, cselekedetei, műveltsége és tehetsége révén a közélet, a politika, a tudomány, a kultúra, a vallás, a gazdaság vagy a sport területén maradandót alkotott, illetve a hazát önfeláldozóan szolgálta, s így elvitathatatlan és a közösség által is elismert érdemek tulajdoníthatóak számára. Mindezek alapján pedig, minthogy tevékenységével a nemzet érdekeit szolgálta, az ország fejlődését előmozdította, valamint hírnevét öregbítette, az utókor megkülönböztetett kegyeletére számot tarthat.”

 

Végezetül különösen szégyenteljes és fájdalmas, hogy Radnóti Miklós születésének 100. és halálának 65. évfordulóján a költőnek és sok száz bajtársának kegyetlen kínzói és gyilkosai ugyanúgy és ugyanazon állami díszsírhelyen nyugodhatnak, mint 1956 hősei.

 

Budapest, 2009. december 2.

 

 

Demokratikus Hálózat nevében:     Kalmár Szilárd Alelnök	Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete nevében:     Donáth Ferenc Elnök
Bächer Iván Újságíró	Csapody Tamás Kutató
Erdei Éva antifasiszta aktivista	Frisch György Kutató
Tamás Tibor Újságíró

 

Kapják még:

 

 

Sólyom Lászó

a Magyar Köztársaság elnöke

 

Molnár Csaba

Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter

 

Demszky Gábor

főpolgármester

 

Draskovics Tibor

igazságügyi és rendészeti miniszter

 

Hiller István

oktatási és kulturális miniszter

 

..........................................................................................................................

A fenti levél egy-egy másolatát a levélírók elküldték Sólyom László, Molnár Csaba, Demszky Gábor, Draskovics Tibor és Hiller István részére is. A címzetteknek küldött kísérőlevelek alább olvashatók:

 

Demszky Gábor Főpolgármester
Főpolgármesteri Hivatal
BUDAPEST

Tisztelt Főpolgármester Úr!

A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 15. § (1) bekezdése értelmében a Nemzeti Sírkerthez tartozó temetőket, hősi temetőket, hősi temetési helyeket, temetkezési emlékhelyeket, kegyeleti emlékhelyeket, temetési helyeket a Nemzeti Kegyeleti Bizottság határozza meg. Az 1999. évi XLIII. törvény 15. § (3) bekezdés b) pontja, illetve a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezetéről és feladatairól szóló 146/1999. (X.1.) kormányrendelet 3. § a) bekezdés ab) pontja alapján pedig rendelkezési jogot gyakorol a temetési és kegyeleti emlékhelyek tekintetében. A rendelkezési jog tartalmát az 1999. évi XLIII. törvény 22. § (2) bekezdése, valamint a törvény végrehajtására született 145/1999. (X.1.) kormányrendelet 16 §-a együttesen határozza meg. Ez alapján a rendelkezési jog gyakorlása a temetési helyre helyezhető személyek körének meghatározására, ide számítva a sírnyitáshoz való hozzájárulást is, valamint síremlék, sírjel állítására, értve ez alatt sírbolt építését is, változtatására, áthelyezésére és lebontására, illetőleg mindezek gondozására terjed ki. A Nemzeti Sírkert részét képező síremlékkel, sírjellel kapcsolatos mindennemű módosítás kizárólag külön jogszabályi rendelkezés szerint, illetve a Nemzeti Kegyeleti Bizottság hozzájárulásával történhet, úgy, hogy a módosításra irányuló kérelmet a temető tulajdonosának (üzemeltetőjének) kell benyújtani.
Kérjük tehát, mint az Újköztemető tulajdonosának (üzemeltetőjének) a Fővárosi Önkormányzat képviselőjét az alábbi, a Nemzeti Sírkert részét képező, síremlékekre vonatkozó, annak módosításra irányuló igényünket 1.mellékletben szereplő beadványunkat véleményezni, és azt a Nemzeti Kegyeleti Bizottság részére megküldeni.

Budapest, 2009. december 2.                                                                      

Tisztelettel

Demokratikus Hálózat nevében:   Kalmár Szilárd alelnök	Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete nevében: Donáth Ferenc elnök
Csapody Tamás kutató	Frisch György kutató
Bächer Iván újságíró	Tamás Tibor újságíró
Erdei Éva antifasiszta aktivista

 

 

Draskovics Tibor

Igazságügyi és rendészeti miniszter

Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium

 

Tisztelt Miniszter Úr!

Az IRM Szervezeti és Működési Szabályzata alapján az IRM Igazságügyi Kodifikációs és Szolgáltatási Főosztálya látja el a Kormány által a miniszterre ruházott – alapítói hatáskörök és tulajdonosi jogosítványok gyakorlását a Szabadságharcosokért Közalapítvány tekintetében. A főosztály végzi a közalapítvánnyal kapcsolatos döntések és intézkedések előkészítését, közreműködik azok végrehajtásában.

Ezen jogkörre hivatkozva keressük meg Önt levelünkkel.

Kérjük, hogy a Nemzeti Sírkerttel kapcsolatos panaszunkat, melyet a mellékelt levélben részletezünk megismerje, és az általunk feltárt visszásságokat orvosolja. 

 

Budapest, 2009. december 2.                                                                       

Tisztelettel

Demokratikus Hálózat nevében:   Kalmár Szilárd alelnök	Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete nevében:   Donáth Ferenc elnök
Csapody Tamás kutató	Frisch György kutató
Bächer Iván újságíró	Tamás Tibor újságíró
Erdei Éva antifasiszta aktivista

 

 

Dr. PhD. HILLER ISTVÁN  
oktatási és kulturális miniszter

Oktatási és Kulturális Minisztérium

 

Tisztelt Miniszter Úr!

1127/2003.(XII.17.) Kormányhatározat a Magyar Köztársaság Nemzeti Emlékezet Programjáról (2004-2010) 2.) c) pontja szerint „ A nemzeti kulturális örökség minisztere, valamint a gyermek,- ifjúsági és sportminiszter helytörténeti programokat támogat, amelyek elősegítik a helyi közösségek azonosságtudatának erősítését, a nemzeti kultúrában és történelemben betöltött szerepük bemutatását.” Ennek felelőse nemzeti kulturális örökség minisztere. Továbbá a Nemzeti Kulturális Örökség Hivatala biztosítja a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság működésének biztosítását. Ezért kérjük, hogy a Nemzeti Sírkerttel kapcsolatos panaszunkat, melyet a mellékelt levélben részletezünk megismerje, és az általunk feltárt visszásságokat orvosolja. 

 

2009. december 2.                                                                      

Tisztelettel

Demokratikus Hálózat nevében:   Kalmár Szilárd alelnök	Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete nevében:   Donáth Ferenc elnök
Csapody Tamás kutató	Frisch György kutató
Bächer Iván újságíró	Tamás Tibor újságíró
Erdei Éva antifasiszta aktivista

 

Molnár Csaba

miniszter

Miniszterelnöki Hivatal

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 „1127/2003. (XII.17.) Kormányhatározat 2./d) szerint: „A Nemzeti Kegyeleti Bizottság a magyar történelem, kultúra, tudomány kiválóságai sírhelyeinek számbavételére és felkutatására, emlékhelyek létrehozására és gondozására intézkedési tervet készít, és annak végrehajtásáról gondoskodik.     
Felelős: nemzeti kulturális örökség minisztere, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter
Határidő: folyamatos”

Ezen jogkörre hivatkozva keressük meg Önt levelünkkel. Kérjük, hogy a Nemzeti Sírkerttel kapcsolatos panaszunkat, melyet a mellékelt levélben részletezünk megismerje, és az általunk feltárt visszásságokat orvosolja. 

 

Budapest, 2009. december 2.                                                                      

Tisztelettel

Demokratikus Hálózat nevében:   Kalmár Szilárd alelnök	Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete nevében:   Donáth Ferenc elnök
Csapody Tamás kutató	Frisch György kutató
Bächer Iván újságíró	Tamás Tibor újságíró
Erdei Éva antifasiszta aktivista

 

"A 298-as parcella gyalázatos helyzetéért felelősséggel tartozók köre immár tovább bővült, a köztársaság első közjogi méltóságával. Sólyom László ugyanis a Kegyeleti Bizottság botrányos munkáját példaszerűnek látja; a háborús bűnösök díszparcellájának létrehozásában és a botrányos helyzet fenntartásában kulcsszerepet játszó Boross Péternek pedig elnöki érmet nyújtott át. Sólyom László ezáltal védnökséget vállalt a háborús bűnösök díszparcelláját védelmező NEKB tevékenysége felett.

Egyike voltam azoknak, akik aláírták a Védegylet kezdeményezését, hogy az Országgyűlés – régi kedves tanáromat – dr. Sólyom Lászlót válassza meg köztársasági elnöknek. Nincs sok értelme ugyan, de az aláírásomat most visszavonom." - Részlet Csapody Tamás: Kegyelet és emlékezet c. cíkkéből, amely a Népszabadság Fórum rovatában jelent meg 2009. december 3-án. A cikk itt érhető el. >>>>>>>

Ne legyenek nemzeti szimbólumok a nyilasok sírjain 

Tűnjenek el a nemzetiszínű szalagok és a magyar címerek a nyilasok sírjáról a kommunizmus áldozatainak emléket állító 298-as parcellában, és távolítsák el azokat a kopjafákat, amelyek az ő sírjaik felett vannak – tette közzé a Demokratikus Hálózat követeléseit Galba-Deák Ádám, a szervezet elnöke tegnap Budapesten.

Mint mondta, a sírok nyugalmát nem kívánják megsérteni, de el kell távolítani a bűnösök fejfáiról a címert és a nemzeti szalagot. Külön kell választani a 298-as parcellát az 1956-os mártírok 301-es parcellájától és el kell tüntetni a temetőből az újraéledt szélsőjobboldali, hungarista, fasiszta eszméket valló szervezetek emlékműveit.

Pontos tájékoztatást kell adni a temetőbe látogatóknak, hol, melyik sírban nyugszanak a hősök és hol a háborús bűnösök – fogalmazott.

Utalt arra, hogy nem először emelte föl a hangját és szavát több szervezet és történész az Európában egyedülállóan botrányos állapotok miatt, hiszen az állami pénzből fenntartott parcellában olyan brigantik sírját is találjuk, mint például Radnóti Miklós egyik gyilkosáét. De hosszú a listája azoknak, akik ugyancsak érdemtelenek a nemzet megtisztelő kegyeletére.

A követelésekhez csatlakozó Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének elnöke, Donáth Ferenc a többi között arról beszélt, hogy másodszor is „ellopták” Nagy Imrét és csoportját.
Először 1956 novemberében, amikor a szovjetek Romániába csempészték őket. És ellopták az emléküket is, amikor „összevegyülnek” a háborús bűnösökkel. A tájékoztatón szóba került, hogy a Boross Péter volt kormányfő vezette Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság történészekkel megvizsgáltatta, kik nyugszanak a parcellában. A kutatás eredményét azonban nem hozták nyilvánosságra.
Sz. L.

Megjelent: 2009. december 3-án a Népszavában. 

Stop.hu: Még mindig hősként tisztelik a tömeggyilkosokat? - folytatódik a díszparcella-botrány

A Demokratikus Hálózat (DM) nehezményezi, hogy számtalan felszólalás ellenére mind a mai napig nem rendeződött megnyugtatóan a 298-as parcella helyzete. Sőt úgy vélik, egyre inkább folyik az ügyben a történelemhamisítás.

Az ifjú demokratákat tömörítő Demokratikus Hálózat kutatókkal együtt kívánta szerda délután felhívni a figyelmet arra, hogy az egyre szaporodó tiltakozás ellenére sem rendeződik a Nemzeti Panteon körül kialakult vita. Galba-Deák Ádám elnök kifejtette: "Évek, évtizedek óta zajlik a botrány, mégsem történik semmi. Magyarország Európa egyetlen olyan országa, ahol a második világháború után kivégzett háborús bűnösök díszsírhelyen lehetnek eltemetve, állami pénzből gondozott területen. Újságírók, értelmiségiek egész sora tiltakozott már - eredménytelenül. Az illetékes, Boross Péter mindig megoldotta, hogy ne legyen következménye a botrányoknak. Neki ugyanis szüksége van egy grandiózus emlékműre, amely a kommunizmus áldozatainak állít emléket. Akkor is szüksége van erre, ha a hősnek beállítottak jelentős részéről ország-világ tudta és tudja, hogy jogosan elítélt nyilas, keretlegény vagy SS-tag gyilkosok. Emberi szörnyek, elszabadult bestiák, akik a legbrutálisabb módon mészárolták le fegyvertelen magyar polgártársaikat, többek közt Radnóti Miklóst is".

A teljes tudósítás a stop.hu-n. 

A Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellája az 56-os mártírok 301-es parcellája mellett található. Díszparcella, az állam közpénzzel, a magyar kormány intézményei révén gondoskodik róla. Ebben a percellában a második világháborúban háborús bűnöket elkövető, emberellenes bűnözők sora nyugszik díszsírhelyen!

Szégyen és gyalázat, hogy Radnóti Miklós születésének 100., és halálának 65. évfordulóján, az ő és 6000 bori zsidó munkaszolgálatos életét megkeserítő, számos munkaszolgálatos életét kioltó keretlegények ugyanolyan díszsírhelyen nyugodhatnak, mint az 56-os mártírok.

Szégyen és gyalázat, hogy miközben az ország Radnóti évet ünneppel, valójában Tálas év van, mivel semmi eredménye annak a két éve folyó küzdelemnek, hogy a 298-as parcellában egyértelműen megkülönböztethető legyen a hős a gazembertől.

Szégyen és gyalázat, hogy az itt elhantolt 56-os hősök parcellája egyben, az itt található háborús bűnös díszsírhelyek miatt, az újra éledő hungaristák kultuszhelye lett.

Szégyen és gyalázat, hogy ha ezt eddig nem akarták orvosolni az Emlékhely és Kegyeleti Bizottság vezetői és tagjai.

Mi kizárólag a hősöket tiszteljük; háborús bűnösök és köztük a bori keretlegények sem nem hősök, sem nem mártírok. A gyilkosok sírját meg kell fosztani a nemzeti jelképektől és díszsír jellegüktől. A 2009-es év számunkra Radnóti Miklós, és nem Tálas éve.

Nekünk a forradalom ünneplésébe és 56 örökségébe nem fér bele a nyilasok, hungaristák és keretlegények ünneplése is. Tiltakozunk a 298-as parcella történelmi botránya ellen!